Lehetséges valahogy metodikusan erősíteni, növelni a lelkiismeretet, a belső erkölcsöt, vagy ez embernél veleszületett adottság? Ha igen, hogy?

A két legnagyobb átok talán - ha lehet így mondani -, amit - ki tudja, talán már születésemtől fogva - kaptam, az az AKARATERŐM és a lelkiismeretem kritikus GYENGESÉGE, kb. minden téren. Pl. simán vagyok/voltam képes lopni, hazudni, csalni, átverni akár hozzám egészen közel álló embereket is - van, akit még mindig sikerül megvezetnem -, és még lelkiismeretfurdalást sem érzek/éreztem. Pontosabban nem érzek semmit, mintha már úm. nem is lenne lelkem, amit érezzek (ki tudja, nagy valószínűséggel a lelket is csak az ember manifesztálta a vallással együtt), CSAK a fizikai elégedettséget, amiért eddig lényegében sosem kaptak el, és hogy milyen jól és haszonnal sikerül másokat megvezessek, mindenféle empátiát mellőzve.

Egyedül _talán_ csak az álmaimban jön elő, hogy amikor pl. sunyi módon másokat kiszolgáltatok, feláldozok, beköpök, (legyen akár szó halálról és kínzásról is), vagy épp én károsítok meg nyereségvágyból (nem feltétlenül anyagi dolgokra kell gondolni), akkor utána egy ideig rosszul érzem magam, de amikor már túl vagyok az ébredés nyűgös percein, a mindennapi rutinban gyorsan el is felejtem a dolgot.

-------

Viszont ha valahogy, leginkább valamilyen algoritmizálható, adottságoktól, személyi vonásoktól független módon létezne rá eljárás, hogy jobbá váljak, akkor értelemszerűen szeretnék jobbá válni. De ugye mivel az akaraterőm is a béka segge alatt van, _ezért_ kéne valami előre struktúrált, lehetőleg minél inkább mechanikus eljárás.

Azért is szeretnék úgymond jobbá vállni, mert akkor esetleg biztosabb, kötöttebb kapcsolatokat tudnék kialakítani, lenne erőm az értékteremtésre (feltételezem), és azért is, mivel látottak és másoktól hallottak alapján állítólag (mert ugye ezt én épp hogy csak sejteni vélhetem) intenzíven jó érzés másoknak őszínte szívvel segíteni, akkor ha én is - valamilyen szinten - erre képessé vállnék, legalább tudnám tapasztalni a dolgot.

+ azt is látom néha (bár lehet, köztük van az én szánalmas fajtámból is, aki csak megjátsza a dolgot), hogy a jó, erkölcsös emberek nincsenek úgy anyagi, jóléti (közérzetet értve ez alatt) függésben a tárgyi dolgoktól, sikerektől, hírnévtől, és akkor is tudnak boldogok, szociálisan elfogadottak és erősek maradni, ha bajban vannak, vagy sikertelenség, igazságtalanság érte őket.....

...mindegy is, most nem akarom sokáig keverni itt leírva esetlegesen a hülyeséget - ha az is került bele -, mert a kérdésből eredően értelemszerűen csak ugatom a dolgot (ezért is tettem fel az eredeti kérdést), de józan paraszti ésszel:

HA jónak és lelkiismeretesnek lenni jó, hosszútávon kifizetődő, képessé tesz az életkörülmények javítására, és a vallás szerint (tegyük fel, hogy az nem csalás és fikció) még jutalommal is jár (tudat más állapotban való fennmaradása, vagy nem tudom, hogy kéne értelmezni, gondolhatjátok, hogy nem forgatok sűrűn Bibliát), akkor csak a hülye nem akar jó lenni, vagyis még az is, azaz kb. mindenki.

De ugye van, aki mégse jó, pl. én, aki csak szeretne jó lenni, ha tudná, hogy lenne rá jól bevált módszer, hogy lelkiismeretet és képességet szerezzen a jóra, azt csinálná, de inkább mégis megkárosít és megvezet másokat, vagy lop, vagy akár megfenyít másokat az érdekeinek való dolgok kisajtolása érdekében, mert nincs se akaratereje (vagy nagyon gyenge), ami a képességet adja, se lelkiismerete (v. szintúgy gyenge), ami az adott helyzetekben ingerelné a helyes útra.

Legalábbis józan paraszti ésszel én így gondolnám, és saját magamat látva így sejtem.

Tehát, ezért érdekelne, hogy van e szisztematikus módszer az akaraterő, majd azzal együtt a lelkiismeret (gondolom az első fontosabb) erősítésére, kiépítésére, ill. az áldozatkészség tűrésvonalának megemelésére ; vagy ezek genetikailag velünkszületett dolgok, és aki rossz/gonosz, vagy egyszercsak azzá válik, és tartósan az marad, az menthetetlen???

Nyílván nem azt várom, mint ahogy egy ifjúsági novellában olvastam egyszer, hogy a gonosz tudós beszedett egy tablettát, és jó tudóssá vált, azaz hogy az egyik pillanatról a másikra tolvajból/csalóból misszionárius legyen belőlem, hanem az esetleges módszert követve fokozatosan, lassan de biztosan, apróbb változásokkal valamennyit előre jussak. (pl. fél v. 1 év alatt nem túl nagy, de valami változás történjen)

Vagy ez így abszolút lehetetlenség?

Előre is köszönöm!

-------------------

P.S.: Aki azt hinné picit is, hogy azzal, hogy ezeket leírtam, rákérdeztem, tanusítottam valami hajlamot a sikeresség felé, azt ki kell ábrándítsam, mert én most ugyanúgy nem lettem semennyire se jobb ember, ugyanúgy mögöttem vannak a csalások/hazugságok/megjátszások, és önerőből továbbra sem fogok ezektől jobban ódzkodni. Ha másképp lenne, nem kifejezetten szisztematikus módszert keresnék a megoldásra.