Ha egy ember nem talál párt, vagy csak nagyon nehezen, az mindig a saját hibája, vagy ez veleszületett adottság?

Nekem nagyon elcseszett személyiségem van alapból, amin csak rontott az apám féle Sztálin-"nevelési" módszer avagy a "verjük szét mindenért a gyerek fejét" és random figyeltessük meg kínozzuk szórakozásból. Szabotáljuk még azt a kevés ismeretségét is, tartsuk lakat alatt és verjük meg azért is, mert "idegesítően vesz levegőt"

Ezek után én még azon is csodálkozom, hogy még életben vagyok. Remélem már nem sokáig. Megváltás lesz a halál.

Igen, a rondaság többyire vele született adottság 😀

Ez nagy felfedezés 😀

#2

Csak ezen múlik szinte minden, hogy milyen családba születsz. Ha rendesbe, ahol többé-kevésbé olyan dolgok dominálnak, mint a szeretet, elfogadás, békesség, haladás akkor neked is ilyen jövő lesz.

Ha szándékosan szemétkedés, kínzás van, akkor megszívtad, gyerekként lemaradsz rengeteg dologban és onnantól véged, csak az élet egy hitványadt másolatát kapod.

Nekem anyám nem vallásos volt, hanem simán csak depressziós úgy fél gyerekkoromban, mindig öngyilkos akart lenni, erre utalgatott, nem tudom, mégis hogyan lehetséges, hogy még él. Kilátásai neki is rosszak, öreganyám (korábban nagyatyám) pénze nélkül kb. mind halottak lennénk már. Igaz őt pont nagyanyám készítette ki - nagyanyám mérlege így is elég csúfos, egy gyerekét a világ másik felére üldözte (nem is áll vele szóba a gyereke), egyet olyan szinten uralt hogy az szenvedélybetegségek világába távozott és a fiatal halálba, egy pedig beleőrül lassan abba, hogy mindig telejsítsen meg megfeleljen.

És én innen is látom, hogy az élet nem jó. Mert hiába, hiába minden.

1: Apám kőalkesz volt és betegesen féltékeny anyámra. 70-85-ig bírta anyum ezt az egész cirkuszt. Szemem láttára verte úgy meg nem egyszer anyumat (van 1-2 emlékképem), hogy nem is tudom, hogy bírta ennyi évig... Minket gyerekként szénné égetett nagyon soxor mások előtt, stb. Anyám második férje meg utólag derült ki, hogy nárci és szintén vasszigor volt a nevelés, mint nálad (bár ott nem volt ennyire hc)... Láttam ott is érdekes dolgokat (öngyilkossági kísérlet, meg ilyen finomságok)

A dolgok ellenére, fel tudtuk dolgozni. Anyum eleve fogékony volt a spirire, ott találta meg a számítását. Én is önfejlesztés által tudtam ezeket a negatív dolgokat feldolgozni, elengedni stb. (Tolle pl.) Nem akarok öngyi lenni, pozitívan látom a világot, stb.

Nagyon sajnálom, hogy így vélekedsz, de minden csak rajtad múlik. CSAK is rajtad!

41F

Nos, én úgy gondolom, az ember olyanná válik, amilyenné akar. Én is alkoholista, agresszív, bántalmazó, buta, tanulatlan, alpári, nagyon szegény közegből jöttem. A családom kilencven százalékát letagadom;) Ráadásul van egy gyógyíthatatlan betegségem is.

De felülemelkedtem ezeken dolgokon, úgy intéztem az életemet, hogy boldog legyek. Persze vannak dolgok, amiket már sosem lehet pótolni, senki nem fogja tudni nekem megadni, de mivel ezek nem rajtam múltak, nem is eszem magam nagyon rajtuk.

Ezt az eddigi válaszokra.

A kérdezőnek meg: még nagyon fiatal vagy, nem kell feltétlenül okokat keresgélni. Én azért voltam sokáig egyedül, mert nem találkoztam olyan emberrel, akibe beleszerettem volna. Ilyen is van. Én nem vagyok olyan típus, aki félévente szerelmes és szakítás után két hónappal már ismerkedik :/

Huszonhat évesen voltam először szerelmes. Más meg a szalagavatóra több éves kapcsolattal megy:/

Én a helyedben élvezném az életem azon területeit, amelyek rendben vannak. Előbb-utóbb a szerelmi élet is megoldódik.

#6

Igen, de pont ez a gond, hogy rajtam múlik. Rajtam akit nem engedtek kiteljesedni, aki nem tudott megerősödni, gyenge maradt. Ez így egy ördögi kör.

#8 Sokáig én is ezt éreztem. Ráadásul csúnya is voltam, kb Betty a csúnya lány típus. Kutyának nem kell. De aztán elhatároztam, hogy nem akarok így élni örökké, így amin csak tudtam, változtattam. Mindent, ami gyerekkorból nem jött (önbizalom, önértékelés, pozitív szemlélet) azt extra munkával szereztem meg. Még az elmúlt egy évben is rengeteget fejlődött a személyiségem.

Nekem így sokkal jobb az életem. Elégedett vagyok összességében.

#9

Én is kísérleteztem ezzel, de eddig nem nagyon jött be. Talán minimális haladás volt (minden eredmény jó persze önmagában is), de átütő sikert sosem sikerült elérni.

Én vagyok az, aki tudja mi a hiba, de a megoldás hogyanságát nem ismeri. És sajnos tippek gyanánt is elég rosszakat kapok "menj ki Angliába mosogatni" meg "menj nyelvizsgázni" ilyen baromságok - ezektől mitől lenne előrébb a személyiségem?