Hölgyek, hogy lehet egy férfi erős és érzelmes is egyszerre?

Nem gondolom azt hogy egy férfinak “erősnek” kéne lennie. Nekem az nem nyújt támaszt védelmet hogy a férfi “erős” ,nő is tud olyan erős lenni hogy megvédje saját magát vagy kiálljon a saját igaza mellett

Miben kéne támaszt nyújtania amit én egy felnőtt nő ne tudnék megoldani

Sajnos ez a hülye általánosítás még mindig köztudatban van hogy csak akkor férfi valaki ha nem mutat semmi érzelmet

Nem azt mondom hogy nyitott könyvnek kell lenni de azért ne legyen olyan mint egy merev fal

Bárkinek azért én sem adom ki az érzéseim

Ha egy férfi együtt van egy nővel akkor ne jatsza már a nagy macsó sebezhetetlen robotot akinek semmi sem árthat

Nem értem egy kapcsolatban vagy szűk baráti kör előtt mire jó ez a színjáték

Saját magának hazudik ezzel hogy előadja magát hogy ő micsoda erős és biztonságot nyújtó férfi (nem értem mitol tudna biztonságban tartani amit én ne tudnék megoldani azért nem egy gyerek vagyok akit biztonságban kell tartani)

Nekem ne színészkedjen ,macskskodojon hanem adja az igazi énjét és ne szegyelje az érzéseit

Nem vagyok kiváncsi a férfinak arra az oldalára amikor előadja a nagy támaszt nyújtó biztonságot nyújtó férfit

"a józan ész azt mondatja, hogy az erős férfi elfedi az érzéseit, aki viszont kimutatja őket, azt sokszor gyengének titulálják."

Ez az amivel nem értek egyet. Pontosabban nekem mást jelent az erős és az érzelmes ember.

Erős nem az számomra aki elrejti az érzéseit, hanem aki szembenéz velük. Számomra az erős férfi magabiztos, céltudatos, határozott, de nem azért mert letagadja a bizonytalanságait, hanem mert időt szánt arra hogy megismerje magát, megbirkózott a kétségeivel és megtalálta az útját. Boldog és elégedett, de nem azért mert eltemeti a szomorúságát, hanem mert vagy megoldotta ami bántotta, vagy megbékélt vele. És ahhez hozzátartozik hogy felvállalja ha valamilyen tekintetben még csak úton van a javulás felé.

És hasonlóan érzelmesnek nem azt tartom aki picsog, hanem aki ki meri mondani, fel tudja ismertni hogy valami nem oké a lelkében, de törekszik az épülésre. Aki érti, hogy bár a cél az, hogy megküzdjön a problémáival, ez egy hosszabb folyamat, és nem baj ha nem mindig tökéletes.

Tegyük fel, hogy képzeletbeli férfinkat valami nagy bánat érte nemrégen.

Egy férfi aki elfedi az érzéseit, azt mondaná, semmi baja, férfi ilyenen nem hisztizik. És közben belülről eszi a dolog amit nem dolgozott fel, amíg tönkre nem teszi.

Egy gyenge férfi összeroppan a sokk alatt, azt mondja mindennek vége, és feladja.

Egy erős de érzelmes férfi azt mondja, most fáj, de keresem az utat ahogy jobb lehet, és akár egyedül, akár segítséggel, de eljut oda.

Úgy, hogy nálam az erő nem ezt az "én vagyok a férfi, kőből van mindenem"-féle erőt jelenti. Hanem: határozott, vannak céljai, nem fél kiállni magáért. Ezzel nekem nem ellentétes az, ha vki képes kimutatni az érzelmeit. És az érzelmes sem egyenlő azzal, aki minden pitiáner dolgon elbőgi magát, megsértődik mindenen és tutyimutyi.

Párom ilyen. Nem nyálas, nem anyámasszony katonája, de láttam már sírni, amikor elhunyt egy rokona vagy mondjuk rájött, hogy nagyon megbántott engem.

"erős férfi elfedi az érzéseit"

Miért? Nem attól erős valaki, hogy arcizma sem rándul, sosem kiabál, nem izgul, nem fél, nem szomorú, hanem nem hagyja, hogy bármilyen érzelem, akár jó akár rossz annyira eluralkodjon rajta, hogy emiatt ne figyeljen a környezetére. Mondok példákat. Haragjában ne dobálja a tárgyakat. Ha úgy érzi igazságtalanság éri akkor ne vágjon vissza övön aluli beszólásokkal a másik legmélyebb félelmeit kihasználva, amikért aztán hetekig kell bocsánatot kérni. Vagy mondjuk ha szomorú akkor ne váljon elérhetetlenné napokra. Ha nagyon örül ne igya ájultra magát. Ilyesmik. Az erős nem egyenlő az érzelemmentessel. A mértéken és a gyakoriságon múlik az egész. Én igazából nem értem mit nem értesz. :/