Szerintetek már óvodás-, illetve kisiskoláskorban látszik, hogy melyik gyerek lesz kamaszként, felnőttként sikertelen és taszító az ellenkező nem számára?

#8: Pont az ovisokat nem érdekli a pénz. Náluk még lehet az a menő gyerek, aki a legszebben rajzol, leggyorsabban fut, és senki se akar a hisztis, elkényeztetett kölykökkel játszani. A jàtékával igen, de vele nem.

Az pedig teljesen jól látszik, hogy ki lesz szép vagy csúnya, kisfiúknál és kislányoknál is.

Kamasz korban inkább. Ott már tudja, hogy mi a különbség a kínais meg a 70 ezres cipő közt, és barátkoznak valakivel csak azért, mert meghívja őket a Mekibe, és kölcsön adja a drága kütyüit.

11: nem a pénz érdekli őket, hanem ami azzal együtt jár. A menő játékok, ruhák, szakkörök, gyerekzsúrok csokival meg minden földi jóval. Az a gyerek, akinek ezeket a szülei meg tudják adni, jó eséllyel népszerű lesz. Akinek sok azonos nemű barátja van, az menő, és az később menő lesz a nőknél is. Ráadásul megmarad a szülei pénzéből származó előnye. Akkor is meg tudja hívni a kislányt moziba, amikor a csóró másik 16 éves a Tescoban gályázik, mert kell a pénz a villanyszámlára, és 18 évesen már kocsival furikázza a csajokat, mert a szülei a se.g.ge alá tolták. Ugyanez igaz a kislányra, akinek már első osztályban hercegnőjelmezt bérelnek a szülei, és normális, divatos ruhában jár, nem úgy, mint a csóró, akinek legfeljebb egy nadrágja meg két pulcsija van, és csak akkor kap másikat, ha valamelyik tönkremegy. Nőknél amúgy fokozottan a pénzről szól a szépség, már tinikorban is (fodrász, kozmetikus, arckrémek, smink stb.).

Nem azt mondom, hogy a gazdag szülők fiain már az oviban fürtökben csüngnek a kislányok és szedegetik az ötezreseket, hanem azt, hogy az ilyen kölykökről már akkor egyértelmű, hogy később sikeresek lesznek.

Azt, hogy valaki sikertelen lesz-e, szerintem nem lehet megjósolni. Szerencsével vagy kemény munkával akárki lehet sikeres.

Azok alapján nekem sem sokat jósoltak, zárkózott, dagi gyerek voltam, tipikus osztály boxzsák. Aztán jött a kamaszkor és már én röhögtem rajtuk.

Meg merem kockáztatni, hogy a kicsiként lúzer gyerekek egy része jobban megtanul küzdeni és szinten tartani magát felnőttkorban, ez pedig kifejezetten versenyelőny azokkal szemben, akik csak élnek és gyerekkoruk óta élvezik a szerencsés helyzetüket.

Aki kimászik a lúzer szerepből egyszer, az a normálisak között a legerősebb lesz, hiszen nem a szerencse, hanem a szabad akarata és tettei vezették oda, amit onnantól tud szabályozni.