A mai fiatalabb korosztály jelentős része miért nem vágyik családra?

Jelenleg nem szeretnék családot/gyereket.

Hogy miért?

1. Nincs párom, biológiai okokból kifolyólag pedig nehéz lenne egy nő nélkül gyereket vállalni. ÉS nem is hiszem, hogy a közel jövőben találnék olyan nőt, akivel tényleg felmerülhet ez a gondolat. Hiszen még egy komoly párkapcsolatot fenntartani is úgy látszik manapság lehetetlen.

2. Anyagi helyzetem nem teszi lehetővé. Manapság NORMÁLIS, átlagos munkával LEHETETLEN még önmagát is fenntartania az embernek. Most hagyjuk azt, hogy itt gyakorin mindenki min. fél millát keres havonta...

3. Nincs saját lakásom/házam, a szüleimnél lakva pedig elég érdekes lenne családot alapítani.

4. Nincs szükség több emberre a bolygón. Se itthon, se más országban.

Mégis úgy látom, hogy leginkább az első pont a legfőbb ok arra, hogy pl. én miért nem szeretnék családot.

"fejlett nyugati civilizáció"

És mitől olyan fejlett a nyugati civilizáció?

Sokáig az a nézet állt fenn ,hogy a fejlődő országok lakossága miatt pusztul a bolygó, hogy ezen országok a legszennyezőbbek ,a legkárosabbak globálisan nézve. Aztán kiderült, hogy pl. az ökológiai lábnyoma ezeknek a "csudafejlett" országoknak többszöröse egy átlagos harmadik világbeli országhoz viszonyítva.

Erről ennyit.

Én nagyon elégedett vagyok jelenleg az életemmel. Szeretem a munkámat, jól keresek, járom a világot (munkámból adódóan, meg persze néha privátban is), szeretem a páromat.

Munka után edzeni járok, barátokkal beülünk enni, moziba, vásárolni stb. és nagyon jól érzem magam így. Néha eszembe jut, hogy ha lenne egy gyerekem, akkor ezek mind kiváltságok lennének, mert a gyereket hozni-vinni kéne oviba, bölcsibe, vagy ugye alapból a gyes miatt évekre kimaradni a munkából...

Minden spontaneitás elveszne, kb. mindent a gyereknek kéne alárendelni, és én erre nem vágyom. Nem vágyom a terhességre, a szülés fájdalmára a magyar egészségügy viszontagságai közt, és nem vágyom az évekig tartó nem alvásra sem.

Lehet mondani, hogy önző vagyok, de igazából minden egyes ember önző, az is, aki gyereket szül, hiszen az is csak a saját önző vágyad beteljesítése, mellesleg ilyen gazdasági helyzetbe, ilyen szintű pusztulás mellett (klíma, erdők, vizek, népvándorlás stb.) kifejezett önzés és kicseszés a gyerekkel.

Aztán azon kívül, hogy bennem egyszerűen nincs ilyen vágy, az sem túl bíztató, amit látok. Én nem nagyon látok boldog családokat, mindenhol csak a válás, a kiégett, fáradt emberek, a boltokban üvöltenek a gyerekek, anyuka ki van készülve, látszik rajta, hogy nincs jól, kimerült, türelmetlen, sok gyerek teljesen fegyelmezetlen, neveletlen. Egyszerűen nem látom, hogy egy gyerek mivel adna nekem többet, hogyan tenné jobbá az életet. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer majd akarni fogok, hisz sosem lehet tudni. De abban 100% biztos vagyok, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, lelkileg-testileg egészségesebb vagyok sok gyerekes ismerősömnél.

Kérdező, azt értsd már meg végre, hogy a Föld bolygót rohadtul nem érdekli, hogy milyen kultúrájú emberek élnek rajta, csak lenne már kb 1 milliárddal kevesebb belőlük...lenne megint több erdő, tisztábbak lennének a vizek stb. Azért szülni, mert mi "nyugati civilizáció vagyunk" felesleges és ugyanúgy értelmetlen létszámszaporítás. Nem mellesleg, ha a csuda fejlett nyugati országok nem zsákmányolnák ki a fejlődő országokat, akkor előbb utóbb azok is tudnának fejlődni.

Ami a fáradt, ideges szülőket illeti: a mi időnkben iskola után minden kölyök a lakótelepi játszótéren rohangált. Kimozogtuk magunkat a jó levegőn, otthon anya nyugiban főzött, hallgatta a rádiót, vagy valamelyik bakelit lemezt. Este hazaestünk, vacsi, fürdés, esti mese és irány az ágy. Most iskola után egy (több? )fáradt idegroncsot visznek haza a szülők akivel boltba menni kín. (mi a játszótéren rúgtuk a labdát amíg anyu bevásárolt a helyi ABC áruházban. Vagy engem küldött le tejért, kenyérért.)Nem mellesleg, a mindennapi testnevelés vagy a kötelező edzés nem helyettesíti a szabad levegőn való rohangálást, önfeledt szabad játékot. És a mai gyerekek neurotikusak, mert hiányzik az életükből ez a valami, ami egészen eddig mindig megvolt a gyerekek életében. Persze, most már ők is önként a gépezést választják....de ez egy óriási csapda. És a játszóterek üresek, a szülő is annak örül, ha tudja hol a csemete. Istennek hála, hogy nem most vagyok gyerek és mélységesen sajnálom a lányomat, hogy ebben a világban kell felnőnie.