A nők szemében negatív módon számít az, ha sokat köszönhetek a családomnak és "sokat" fogok örökölni? Tehát ha nem én dolgoztam meg a saját vagyonom jelentős részéért

szerintem túlparázod. ha amúgy van célod az életben, nem csak tengsz-lengsz mert há majd úgyis örökölsz/apuciék adnak pénzt, akkor ez nem akadály, sőt előny is lehet (mármint emiatt nem jönnék össze valakivel, de ha lenne a pasimnak pár lakása? hát nem sírdogálnék emiatt.)

a szerencsés helyzetedet inkább használd ki, a jóból könnyebb még jobbat teremteni, és nem kell aggódnod legalább azon, hogy nem lesz hol laknod meg ilyesmi.

De most nem mindegy? Én is örököltem, és nem szégyellem. Mit szégyellnék? Hogy anyukám tudott félretenni, vagy hogy korán meghalt? Mégis ki örököljön a szüleid után, Mészáros Lőrinc?

És ezt ne vedd segg alá tolásnak. Sokan szeretik ezt mondogatni, de egy élet munkája van lenézve ezzel a szófordulattal. Gondolom, nem az a fajta ember vagy, aki örököl, és egy hónap alatt elveri a pénzt. Nekem mivel józan ész határon belül "spórolósok" voltak a szüleim, megtanultam beosztani a pénzt.

Ne parázz emiatt, meg nem is kell nagyon mondanod, hiszen egyelőre még nem a tiéd. Addig meg bőven letehetsz te egymagad arra a bizonyos asztalra és jó gazdája lehetsz annak, ami idáig van, meg majd annak, ami eztán lesz. Én azt mondom, ne feszülj rá a dologra.

32/f

1. Jelenleg semmid nincs.

2. A randikon te azzal nyitsz, hogy majd egyszer ettől, meg attól, meg amattól örökölni fogsz? Az ilyen szóba sem kerül, ha te nem vagy akkora gyökér, hogy szóba hozod.

3. Már most temeted az anyád, meg az apád?! Jó esetben 50-60 éves leszel, mire ők meghalnak, most meg mindössze 25 vagy.

A gondolkodásod iszonyat visszataszító.

Volt itt egy csávó nemrég, aki 200millás házat örökölt, de valamelyik rokonának még haszonélvezete volt rajta, így nem tudta eladni, és azt akarta tudni, hogy vehet fel rá hitelt, amit csak akkor fizet vissza, ha a kedves rokon meghalt, és eladhatja a házat.

Ha nem így állsz a dologhoz, mint ez a fent említett csávó, akkor nincs ezzel gond. De az ilyen helyzetben lévők általában nem tudják, mit jelent megdolgozni valamiért, és élve eltemetnék a rokonaikat, ha lehetne.

Nekem nem számítana negatívként. Mert...

1. Nem vagyok irigy!

2. Nem tehetsz róla hogy tehetős családból szármzol.

3. Én is hasonlóból, így tudom hogyan működik ez.

Én mindig titkoltam, ameddig lehetett, volt hogy évek múltán derült ki valami hogy mennyi az annyi. Ez jó stratégia mint rázúdítani ismerkedéskor a másikra hogy mi a helyzet. Így is feltűnt mindenkinek hogy mindig új autóm volt, vagy nem okozott gondot a napi megélhetéshez szükséges dolgok megvétele.

Igen, aki irigy, az már pontozhat is le.

Ez van, ezen nem tudok vâltoztatni, nem is akarok. Annyit teszek hogy hasonlókkal barátkozom akinek ezek mem újdonságok.

Nekem a származás, és az otthonról hozott támogatás semmiképpen sem számít negatívnak. Nem tehetsz róla, hogy milyen családba születtél, milyen lehetőségeid voltak gyerekként, mit dolgoztak a szüleid, akár több lakást örökölsz, akár egy szobában nyomorogtatok a három testvéreddel egyetemig.

Ami számítana, az az, hogy mellette legyél rendes értékrendű, céltudatos ember, tehát pl. a te esetedben ne vedd túl természetesnek a szerencsét, ne szórd a pénzt, ne kezelj le mindenkit, neked is legyen mellette állásod meg célod.