Mikor volt az a pillanat, amikor rájöttetek, hogy szerelmesek vagytok valakibe? Honnan tudtátok?

Szerintem ne bánd. Az a fajta szerelem, ami ennyire irreális, soha nem is teljesedik be. Túl sebezhetővé tesz.

Lehetséges, hogy te soha nem is fogod átélni, jó neked.

Nem mindenkinek van az életében nagy szerelem. Ez csak akkor baj, ha valami kötődési probléma van mögötte, ami állítólag az édesanyához való viszony sérülése miatt jött létre még kisgyermekkorban. Legalábbis olvastam egy cikket arról, hogy van, aki soha nem lesz szerelmes és erre vezették vissza. Voltam párkapcsolatban olyan emberrel, akiről az volt az érzésem, hogy nem szerelmes belém igazán, aztán rájöttem, hogy soha nem volt az igazán senkibe és soha nem is lesz az. De más lelki sérülései is vannak, ezért azt gondolom, ez a véglet se jó.

#21

Csak így megint mínusz egy élvezet ami sosem lesz. Ígyis immúnis vagyok szinte az összesre, nem üt ki semmi. És nagyon megterhelő annak látni a világot, ami. Semmilyen rózsaszín szemüveg nélkül csak azt ami. Minden hibájával. És ez így kellemetlen már. Lassan utálok kimenni a lakásból.

Az viszont megint más hogy valakibe bumm szerelmes leszel és akkor őt akarod meg megint más hogy a hibáiról nem akarsz tudomást venni... szerencsére igy sosem voltam! Elvégre emberek vagyunk

Meg azt megjegyzem hogy igen nagy baj ha nem érzed a szerelmet... lehet valami mentális trauma, vagy egészségügyi probléma, szerintem vizsgáltasd ki magad de még az is lehet hogy letargikus depresszió hajlamos vagy és ezért nem érzed!

#23

Esély van rá, sok a depresszív alkat a családban, nagyanyám egyértelműen az, anyám is az volt gyerekkoromban végig, apám tirpák viselkedése is ennek a kompenzálása lehetett, én meg hát...

Valami baj tuti van, mert most "diétázom", de az életben nem voltam ebben ilyen sikeres, egy hónap alatt 10 kg lement, és egy másodpercig nem éheztem vagy ettem "nyúltápot". És a legtöbb dolog olyan, hogy már nem dob fel úgy, mint régen.

Libidóm is nulla környéki stresszlevezetés (kivéve a felfázásos reggelek) és minden csak úgy van, de már régen eltűnt a halállal kapcsolatos lamentálás, most az sem érdekel már igazán.

22 ez nem olyan egyedi ami veled van, aki igazán szerelmes ő se tud minden héten másba :) Ha nem találkoztál olyannal aki megfog, az nem valami hiba nálad, hanem normális, mert ritka ez az érzés. Ha szerelmes leszel és együtt éltek akkor ez a része kipipálva, de más gondok ugyanúgy jonnek.

Az lenne fura ha bárkibe képes lennél beleszeretni. Ez néha jön, és ha addig is megteremted a feltételeket, akkor marad is.

#26

Őszintén? Én már nem érzem szarnak. Régebben volt olyan, hogy atyavilág meg mindenféle sötét dolgok, de mostanra úgy... lenyugodtam. Bár a napjaim között nem sok különbség van, egyedül annyi, hogy vannak a munkanapok meg a szabadnapok amik között kevés a lényegi különbség.

Bár, újoncként bukkant fel az alváshiány, de nem is igazán vagyok álmos. Még munkanap reggel is csak felkelek aztán irány be. Ott meg sikerül a nap nagyobbik részében egész közepes morálon működni... Illetve elég csúnyán köhögök, de az nem zavar.

De az egész úgy szétcsúszott vagy mi. Az tetszik, hogy eltűnt az aggodalmaskodás meg a félelmek többsége, de nem jött a helyére új érzelem.

#28

A leírásod alapján nem depressziós vagy, hanem inkább kiégett. Nincs egy hobbid vagy valamilyen passzív elfoglaltság, ami legalább egy kicsit leköt vagy feldob? Új motivációt kéne találnod, hogy felrázzon kicsit. Bármit, ami mindig is érdekelt, de eddig nem merültél el benne.

A kérdésre pedig: nem is tudom, hogy voltam-e igazán szerelmes valaha, de vmi hasonlót éreztem már. Tényleg többet gondolsz az illetőre, mint az normális lenne, hiányzik, ha nincs veled, és szeretnél róla/tőle minél többet megtudni, megismerni a legbelsőbb gondolatait, mert minden érdekel, ami vele kapcsolatos. Külsőre pedig megszépül a szemedben, mert már nem a hibáit veszed észre, hanem azt, ami vonz benne.