Mikor volt az a pillanat, amikor rájöttetek, hogy szerelmesek vagytok valakibe? Honnan tudtátok?

#11

Ez is olyan valószínűtlen, olyan véletlenszerű, hogy ebben semmi értelem vagy logika nincs.

Lehet, hogy a szerelem az egyszerű emberek sportja? Akik nem gondolnak túl semmit, csak élnek "izomból" és kész?

Heh.

Ezt inkább ne.

#13

De ez így... hát ez annyira irreális és olyan... nem is tudom.

Bár megmagyarázza azt a rengeteg őrült ámokfutást amire sokan képesek az ún. "szerelem" nevében.

Eddig kétszer voltam szerelmes. Hasonló volt mindkettőben az a tipukus "mindig vele akarok lenni" érzés.

A páromnál viszont az első randink után éreztem, hogy ebből lesz valami. Izgultam, bizsergett a gyomrom, mikor beszélt folyton arra gondoltam milyen édes egy srác, aztán később arra milyen értelmes, aztán ahogy jobban megismertem egyre erősödött ez az érzés. És mivel sokat elemzem a gondolataimat ezért nem volt olyan pont ahol hagytam az érzelmeimet felügyelet nélkül szaladgálni mert mindig tudtam hogy ez szerelem...attól függ ugye, hogy ki, mit tart szerelemnek. Én azt, mikor ismered a másik ember minden hülye szokását és annyira szereted a vicceit, az anyajegyet a nyakán és a horkolását akár, hogy legszívesebben addig ölelnéd míg magadba olvasztod a lényét teljesen.

Nem tudom mennyire tudtam érthetően fogalmazni, remélem értitek...

Na a szerelem pont az, ami nagyon messze van a realitástól.

Nem tartom magam egyszerűnek. Ilyen, amit írtam, kétszer történt meg vele egész életemben, na jó, ha az óvodait hozzávesszük, akkor háromszor és már 41 éves vagyok.

Megmagyarázni nem tudom, már nem is akarom. Ha olyan nagyon egyszerű lennék, már rég az ágyában lennék, ehelyett soha semmi nem lesz az egészből.

#16

Velem egyszer sem, de nem is tartom elképzelhetőnek, mivel egészen egyszerűen a többséget annak látom ami és nem egy idealizált valakinek akit imádni kellene.

#18

27 év alatt nem éreztem mégcsak hasonlót sem. Egyszer valami nagyon minimálisat amiről rögtön azt hittem, hogy ez az (újdonság ereje), de aztán kiderült, hogy nem.

Hát azóta sem. És ez volt úgy 6 évvel ezelőtt.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy van olyan tökéletes ember akit annak láthatok, eddig mindenki bukott valamin. Bár sokukat tisztelem is ezért vagy azért, de azt az álmatag-megszállott szerelmes ámokfutást nem tenném meg, lealacsonyító.

De ha mégis találok ilyet, az biztos nagyon jó lesz.

De nincs még egy ilyen psycho alak, mint én.

Sajnos.

Bár lenne.