Mikor volt az a pillanat, amikor rájöttetek, hogy szerelmesek vagytok valakibe? Honnan tudtátok?

még mindig jól emlékszem arra a pillanatra :)

nagyon szép idő volt, az az igazi kellemes meleg, gyönyörű kék ég, így délután elmentünk sétálni

órákig mászkáltunk a városban, ettünk egy fagyit, üldögéltünk a szökőkútnál és persze végig beszélgettünk, nevettünk és nagyon jól éreztem magam

mikor este hazakísért és a kapunál búcsúztunk, akkor jött az a pillanat és ekkor is mondtam neki először, hogy szeretem

"Folyton rá gondolok azt akarom hogy boldog legyen mert az nekem is örömet jelent"

Ez nem szerelem, hanem önfeláldozás, esetleg mártíromság. Sokan a gyerekeikért teszik ezt. Sosem láttam értelmét.

Esetleg ha TELJESEN kölcsönös.

De általában nem az.

Sehonnan, mert ezek a furcsa, irreális dolgok amiket pl. az első válaszoló is írt... Ez teljesen képtelenség, hogy egy személy, ilyet váltson ki belőlem.

Ha meg is kedvelnék valakit, akár élhetnénk évekig is együtt, soha egy pillanatra sem lenne "rózsaszín köd" meg a többi baromság, sajnos ennél józanabb vagyok. Sokkal józanabb.

Igaz én vagyok a "gonosz ember" ilyenek miatt, mivel én a rokonaimat sem tudom idealizálni amit mások tesznek és nevezik ki valamelyik Minden Idők Legnemesebb Emberének.

Hát én nem. Látom a hibáikat is, egyikük sem tökéletes, sőt.

Ami pedig nem tökéletes abban a hiba ott van és azt nem lehet idealizálni.

Utóirat: Rám fokozottan érvényes a "nem tökéletes" emiatt is nem lehetek boldog sosem.