Hogy felejtsem el ezt a lányt?

FIGYELEM!Hosszú lesz.De megköszönöm ha elolvasod és megpróbálsz segíteni.Mert fontos lenne.

Már több mint három éve szenvedek ettől és már nem bírom tovább elviselni.

Az egész azután kezdődött hogy új munkahelyem lett.

Egy-két hétig észre sem vettem, pedig ott volt tőlem pár méterre.De miután egyszer közvetlen a szemébe néztem, azóta szinte csak rá tudok gondolni.

Először nem is foglalkoztam azzal hogy egyre többször gondolok rá és hogy szinte megsülök olyan meleg van ha csak ránézek vagy ha közelemben van.Azt gondoltam egy-két hónap és elmúlik.De hétről-hétre rosszabb lett.És már annyira erős volt az az érzés amit iránta éreztem hogy olyat idáig még nem tapasztaltam.Nagyon erős és olyan masszívan bennem van hogy nem tudom kiölni.

Döntenem kellett hogy vagy szívemre hallgatok, vagy az eszemre.És én azt gondoltam jobb ezt az érzést elfojtani.

A lány nem kimondottan az esetem.Pedig tényleg szép és jól is néz ki de sokszor a frászt kaptam tőle.Már csak azért is mert nem tudtam megérteni hogy miért pont ő.

Kb. 1,5-2 hónap után kicsit elborult az agyam és minél előbb el akartam fojtani ezt.

Ezért ráírtam a lányra.Belekötöttem minden kis szarba és olyanokat írtam neki amiket nem akartam és nem gondoltam komolyan.Meg még olyat is ami bár igaz, de nagy súlya van.

Kicsit meg akartam bántani hogy olyat mondjon vagy írjon nekem amitől kiábrándulok belőle.De ez a lány egyszerűen nem akart olyat írni amivel legalább egy kicsit is megbántana.Igazából azt sem értettem hogy miért válaszolt az üzeneteimre.

Teljesen hülyét csináltam magamból és szinte már rászálltam a hülyeségeimmel.kb. fél év után feladtam és mivel féltem hogy esetleg megijesztem a viselkedésemmel, személyesen bocsánatot kértem tőle.

Idővel csak rosszabb lett és már azon kaptam magam hogy aggódom érte.Úgy éreztem/érzem mint ha számomra csodálatos lány volna.Azt meg már fel sem hozom hogy azóta szinte más lány nem is nagyon érdekel.Mert mindegyikben őt keresem.De hiába.Belőle csak egy van.

A lényeg hogy 2,5 éven keresztül nem tudtam elfojtani ezt pedig próbáltam kerülni amennyire lehet.Az volt a baj hogy a munkahelyet sajnáltam volna otthagyni mert ezt leszámítva jól éreztem magam ott.

De kellemetlen volt így dolgozni a lány mellett.

Kb. fél éve hogy felmondtam és elköltöztem több mint 200km-re.Azóta nem láttam.De nem tudok megszabadulni attól az érzéstől amit iránta érzek.

Még is mit csináljak már hogy ez elmúljon?Akasszam fel magam, vagy mi??

Sokszor nem tudok aludni pedig mostanában már nem szoktam vele álmodni.

A munkámra sem tudok odafigyelni mert még ott is sokszor ő jár a fejemben.Újra elkezdtem edzeni annak ellenére hogy nem biztos hogy kéne.De próbálom elterelni a gondolataim.De nem mindig sikerül.

Ráadásul eltávolodtam mindenkitől és teljesen magamba fordultam.Néha rosszul érzem magam az emberek közt és nem akarok senkivel sem beszélgetni.Félek hogy teljesen összeroppanok ettől.

Most ott tartok hogy hiába, nem tudok több időt adni ennek, hátha elmúlik.Tennem kell valamit mert szétrobbanok az idegtől.

Van valami amit már többen tanácsoltak.

Rá kellene írnom és felvenni vele a kapcsolatot.Hát ha segítene.

De hogy?

Nincs bőr a képemen azok után ráírni.Meg azt sem tudom hogy mit írjak neki ezek után.Vagy ha sikerülne is, nem tudom milyen hatással lenne rám.Félek ettől is...

Bár csak ne tettem volna semmit ellene!

Bocsi a helyesírási hibákért, és hogy kicsit nehezen átlátható az egész de telóról írtam.