Létezik, hogy csak úgy tanulom meg, hogy mekkorát veszítettem, ha már soha többé nem áll szóba velem?

Teljesen mindegy, hogy hány levelet írtatok egymásnak, egyszerűen nem reális, hanem idealisztikus, amit érzel. Gondolj már bele. Azt írod, hogy kölcsönösen szerelmesek voltatok egymásba, rajongtatok egymásért, te voltál a mindene, a csoda az életében, hogy téged idézzelek. De azért nem akart találkozni, még a telefonszámát sem adta meg. Ez nem a bizalomról szól, vagyis annak hiányáról a részéről, vagy a korábbi csalódások miatti óvatosságról. Ha valakiről ilyeneket mondok, és valójában így érzek, nem csak felindulásból, hirtelen elragadtatásból írok ilyeneket, akkor szeretnék vele minél előbb találkozni, megismerni személyesen is, élményeket szerezni vele, időt tölteni együtt.

Én értem, hogy te szeretethiányos vagy, esetleg már nagyon szerettél volna valakit szeretni, és ezért többet képzeltél bele. Nem csak a te hibád, ha valóban ezeket írta neked, mert akkor vagy átvert, vagy nem gondolta át normálisan, hogy mit érez, csak őt is elvitték az egyéb érzelmei, és ezért használt ilyen nagy szavakat, valós érzelmi háttér, tartalom nélkül.

Tanulság neked a jövőre nézve, hogy törekedj arra, hogy ha valaki igazán szimpatikus, akkor személyesen is mielőbb megismerd, és ne magadnak okozz azzal negatív élményeket, ilyen jellegű csalódásokat, hogy hagyod idáig fajulni a dolgokat. A saját magad érdekében próbálj kicsit racionálisabban, következetesebben hozzáállni az internetes párkereséshez.