Ki hogyan barátkozott meg a gondolattal, hogy az egyetlen igaz szerelme nélkül kell leélnie az élete hátrelévő részét?

Létezik az ilyen. Van olyan, hogy problémáid közepette, elkeseredve találkozol egy pont olyan emberrel, mint te vagy. Ugyanazok a problémák,ugyanazok a tapasztalatok, élethelyzetek, érdeklődési körök.

És annyira lenyűgöz, úgy elkápráztat, hogy mikor elveszíted, teljesen kiüresedik az életed.

Én ,ajdnem 3 éve szenvedek ilyen miatt, és semennyire sem múlik el, mert akármilyen komoly közösségi életet élek, senkit nem tudok még csak hasonlítani sem hozzá.

Ez olyan, mint az egyik magyar népmese, ahol a szegény paraszt családja kásán élt, és azért nem akarta levágni a kakasát, mert tudta, hog utána nem ennék meg a kását (azaz megennék, de mindig a húsról álmodoznának).

Ugyanígy van az életben. Ha találsz egy olyan valakit, akinél jobbat el se tudsz képzelni, és elveszted, akármit csinálhatsz, de mindig elégedetlen leszel, mert azt a tapasztalatot, azt a személyt senki nem tudja überelni.