Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hogyan barátkozott meg a gondolattal, hogy az egyetlen igaz szerelme nélkül kell leélnie az élete hátrelévő részét?
Hajjajj, nem tudom, hogy nekem ennyire egyszerűen meg fog-e oldódni...
Több évtized érzelemmentesség után hasított be valaki az életembe, nem hiszem, hogy lesz még egy hasonló valaha is...
Annyi mindenről kellett már lemondanom, hogy nem volt újdonság, hogy róla is le kell.
26n
Ráébredtem ha ennyire nem vagyok fontos neki, nem érdemli meg a tőlem kapott figyelmet. Ha ennyit nem számított az, ahogyan közeledtem felé akkor jobb lesz elengedni őt. Nem mellesleg a rózsaszín köd elvakított, nem volt szembetűnő számomra, hogy nárcisztikus, önző tulajdonságai is vannak, mások előtt előadja az empatikus személyt, de a belső valója megmutatja az igazi arcát. Érdekember, kétszínű.
Az idő pedig segített.
#5
Ezt az érzést ismerem. :/
Csak valahogy úgy érzem, igazságtalan, hogy annyi lemondás után még róla is le kell mondanom.
1. szerelem, 3X jártunk.
Utoljára èn szakítottam vele, még 1998-ban.
Férjhez ment, lett 3 gyereke.
Nehezen, de lemondtam róla.
Ha ritkán véletlenül összefutok vele, akkor jókat beszélgetünk, de ennyi.
Megvagyok igaz szerelem nélkül, az asszonnyal élek vagy 12 éve :)
Nekem már nem hiányzik a romantika :)
#6
Bemutatlak titeket egymásnak, hátha te találsz benne kiábrándító tulajdonságot.
Nekem nem sikerült. :/
#8
Hidd el, nekem se hiányzott, megvoltam vagy 20 évig nélküle.
Szerinted kellett nekem ez az egész...? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!