Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki hogyan barátkozott meg a gondolattal, hogy az egyetlen igaz szerelme nélkül kell leélnie az élete hátrelévő részét?
Honnan tudod, hogy minden ilyen szép és jó lenne életetek végéig? Honnan tudod, hogy nem romlott volna meg a kapcsolat néhány hét-hónap vagy akár év múlva? Honnan tudod, hogy nem futsz össze egy olyan nővel, aki sokkal nagyobb érzelmeket vált ki belőled?
Egy ilyen helyzetben az ember csak a szépre meg a jóra tud gondolni (ami valahol természetes is), holott az élet ennél egy hangyabokányival bonyolultabb. Ne arra gondolj, hogy életed szerelmét vesztetted el, hanem, hogy nem tudod, hogy hogyan alakult volna az életetek és egyáltalán nem biztos, hogy minden olyan szép és jó lett volna, mint aminek elképzeled!
10 éve szeretem.
Már nagyon sok mindenen túl vagyok vele kapcsolatban, hogy ne fájjon olyan kegyetlenül a hiánya.
Egy éve teljesen megszakítottunk minden kapcsolatot.
Bár nem tudok róla semmit már, nem keresem, attól még naponta eszembe jut(és nem segít, hogy a kényelmes gyors rövid útvonal a munkahelyemre a lakása előtt halad... sokszor szeretném, ha összefutnánk reggel vagy este...)
Meghalt?
Ha nem halt meg, akkor nem értem, hogy lehet valaki az életed szerelme, aki csak úgy szakít veled. Nem ismerem az illetőt, de az önmagában súlyos “hiba” a párkapcsolatot illetően, hogy nem vagytok együtt. Szerintem ennyi legyen is elég. A párkapcsolatban elsősorban az a legfontosabb, hogy melletted legyen, és nem az, hogy milyen egetrengetően tökéletes tukajdonságai vannak, miközben lesz*rja a fejed.
Saját történet: Egy ideig így éreztem, aztán megváltoztak az érzéseim, eleinte én is lehetetlennek tartottam azt, hogy elfelejtsem, de semmi sem lehetetlen. Idővel változtam. Olyan férfival ismerkedtem, aki megdöbbenésemre még az előbbinél is jobb volt, meg legalább kötődött is hozzám. Inkább most őt nevezném “életem szerelmének”:) mintsem az elöző csalódást.
#34
Nem szakított velem.
#35
Akkor hogy lett vége? Vagy mi a baj?
#36
Regénybe illő történet, de most nincs kedvem regényt írni.
Ha az ember könyvben olvas ilyeneket, akkor jó kicsit együttérezni, együtt sírni a főszereplővel, aztán becsukni a könyvet, és élni tovább az életet.
Az viszont, ha te vagy a regény főszereplője, és az életed a könyv, amit nem tudsz csak úgy becsukni, és visszatenni a polcra, bitang nagy szívás.
Elég rosszul és ez már az 5.év, de legalább eljutottam arra a szintre, hogy bár más nem érdekel - próbálok ismerkedni hátha fog javulni a helyzet!
26L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!