Ti hogyan viselkednétek egy kolléganőtökkel, aki belétek van habarodva már évek óta?

"éppen ez az. Nehezen találom a határt a normálisan viselkedés és a hülyítés között."

Az egyik korábbi válaszoló vagyok:

Hát én pl hiába süt be sokszor flörtös gezstusokat és beszólásokat, haverként reagálom le (vagy sehogy), nem megyek bele a játékba. Egyszer próbált tapizni akkor is erélyesen rászóltam. Aztán egy jó ideig kerültem si rendesen, mert nekem is sok volt. Egy idő után kapcsolt, hogy én tényleg max csak haverkodok vele, és jól el tudunk dumálni, de ennyi a max, ami lehet.

Tehát sosem adtam más jelét neki. Nyilván más, ha valaki belelát egy mosolyba is meg kedvességbe többet, de én mindenkivel ilyen vagyok.

Másrészt ha ennyire nem szeretnéd direkten jelezni felé, akkor kezdj el beszélni más nőkről, és akkor koppan neki. ;)

Sajnos időnként még a mai napig látom rajta, hogy tetszem neki, amikor rám néz, talán jobb lenne ha felmondana, ha mondjuk szenvedne emiatt belül.. Bár egy ideje éli ő is az életét és próbál ismerkeni, szóval szerintem ő már annyira nem rmeénytelen ilyen szempontból. ÉS rendes srác, megérdemelne egy jó kapsolatot ő is.

Velem teljesen máshogy viselkedik, mint a többiekkel. Egyértelműen érezhető, hogy barátilag nagyon kedvel. Sok dolgot elmond nekem, amiket másoknak nem, mindig figyelmes és érdeklődő velem szemben. De... érzem, hogy nőkênt nem tud velem mit kezdeni. Egyfajta kishug szerepbe kerültem. Én mivel többet érzek mindig várom, hogy majd egyszer ráébred, hogy kellek neki. Persze nem hibáztathatom, mert nyiltan nem mondtam a szemébe, hogy mit érzek, bár udom, hogy nagyon jól tudja, mert látom rajta, de ahelyett, hogy húzna egy falat, mégis ezt csinálja.

12-es voltam.

# 15-ös vagyok

A 12-esre reagálva, annyira mérges tudok ilyenkor lenni, amikor valaki tudja a másikról, hogy többet akarna, és mégis így viselkedik, mint az ő esetében az illető. Önző ember az ilyen, aki csak magával törődik.

Az én esetemben - hiába kedveltem a srácot az elejétől-, ezt követően, hogy mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ő tőlem többet is akarna tőem, kénytelen voltam távolságtartóbban viselkedni vele. És általában tartom is ezt nála- kedves vagyok, nem vagyok bunkó, de mértékkel, tehát nem is keresem folyton a társaságát meg ilyenek, amiket írtam.

Ugyanakkor amiért mérges vagyok, mert nálam is van egy srác, aki tuti, hogy levette már rajtam, hogy tetszik nekem.- De párja van. Innentől ugyanúgy vele is tartom a távolságot, és kerülöm, ha lehet. Ő viszont ennek ellenére kb élvezi szerintem ezt vagy nem tudom, megy a viccelődésa részéről, a múltkor meg többször megölelgetett, és abból az egyik nem igen fért el sima barátinak. (Pláne, hogy anynira jóban sem vagyunk)

Nem tudom, miért csinálják vagy adják a lovat az ilyenek a másik alá. Önzőség, mert nem tödőnek a másik ember érzéseivel, és kétes reményeket ébresztenek bennük.

A pláne az, hogy ezerszer elhatároztam már, hogy tartom a távolságot és ilyenkor jön utánam. Egyből megérzi, hogy elzárkozom és jön jópofáskodni. Persze egyből elvész a hatalmas elhatározásom. Gondolom bazira jól esik neki a rajongásom. Kérdező, ha van benned egy kis gerinc akkor meghúzod a határt. Hosszabb távon neki ìgy lesz a jobb. Az a baj, hogy szerintem te sem tudod eldönteni, hogy mit akarsz. Ha annyira terhes lenne neked a helyzet automatikusan átváltanál távolságtartóvá. Nem tudsz a helyzettel mit kezdeni, mert valahol neked is tetszik ez, hogy van egy rajongód. Én mindig úgy voltam, ha valaki olyan volt oda értem, aki számomra nem vonzó férfiként, egyértelműen elzárkóztam a közeledéstől, annak ellenére, hogy nagyképű nőként kezeltek utána. Döntsd el mit akarsz. Ha semmit akkor ignorald, ha meg mégis megmozgat benned valamit, akkor hìvd el randizni. Ezt a helyzetet nem lehet úgy kezelni, hogy ne sérüljön.

12es voltam