Minden szerelemnél azt érzitek, hogy ő az igazi?

Eddig egy embernél éreztem azt, hogy tényleg szeretem és lehet, hogy ő az igazi. Nem így lett. A későbbi kapcsolataimba nem voltam szerelmes. Jól elvoltam velük, vonzódtam hozzájuk, de szerelem nem volt.

A mostani páromnál érzem azt, hogy vele el tudnám képzelni az életem hátralévő részét.

Számomra szoros összefüggésben van a szerelem ezzel az érzéssel.

Nem leszek bárkibe szerelmes, akivel ismerkedek, de akibe szerelmes lettem, annál nyilvánvalóan ezt érzem, különben nem lennék szerelmes. Aztán a szerelem elmúlhat ezzel az érzéssel együtt.

Nem csak egy röpke érzés határozza meg azt, hogy ki az igazi, hanem nagyon sok tényező: az együtt töltött idő hangulata, összhang, kommunikáció, közös érdeklődés, törődés, vonzalom, stb. Senkiről sem lehet előre eldönteni, hogy ő-e az igazi, kis időt el kell egymással tölteni, megtapasztalni, hogy milyen együtt “gyakorlatban”, nem csak álmodban s a képzeletedben....

A képzelet nem azonos a valósággal:D tudod....

Nem.

És... Az igazat megvallva, aki a Leg-leg-leg volt, akit soha a büdös életbe nem fogok elfelejteni, és amit vele éreztem, tény, hogy soha senkivel nem fogom, na ő korántsem volt tökéletes mellém, elképzelhetetlen lett volna leélni vele egy életet, amit az eszem pontosan tudott, ezért is szántam rá magam (ku®va nehéz volt), kiléptem a kapcsolatból, de belülről kb beledöglöttem.

Akikkel hosszú távú, együttélős kapcsolatom volt/van, nem érzem a mindent elsöprőt. Szeretem, de nincs az elvakultság, a megőrülés (nem is volt, mert tudom, hogy "azt" soha nem fogom érezni.) De talán így van jól.