29 éves fiú és 17 éves lány között működhet egy komoly kapcsolat?

Abszolút működhet, persze egy kulturált normális 29 éves pali és egy kulturált normális 17 éves lány között.

Egy kedves barátoméknál ez kb. hasonló felállás volt, 16 éves volt a lány, amikor megismerkedtek. Nem születtek azonnal gyerekek, de mára van két gyönyörű kislányuk, dolgos szép család.

A férjét már nem a farka irányította, de tény, hogy alakulhatott volna másként is a dolog. A sztereotípiák nem valóságosak, ez a lényeg. A valóság a valóságos.

egy mindjárt 30 éves ember már családalapításon töri a fejét, vagy legalábbis olyat keres, akivel ezt meglépheti.

egy kiskorú lány,aki te vagy, és aki előtt még legalább 5 év tanulás áll, nyilván máshol tart, mint ő.

szóval dugni tudtok, meg azt képzelni, hogy mennyire szerelmesek vagytok, de hogy ez nem lesz egy hosszú távú, tartós kapcsolat, arra fogadni merek.

arról a 29 évesről sokat elmond, hogy egy kiskorú után kajtat.

Mindig az a kérdés, hogy ki mit akar. Nem csak aktuálisan, hanem egyáltalán, mik az igényei, elképzelései.

Sok embernek például a házasság gyerekekkel is csupán egy felületes barátság és érdekközösség gyerekekkel és szexszel. Ezt persze így nem mondják ki, talán nem is tudják, de ez a gyakorlat. Kb bírjuk egymást, én gyereket akarok nevelni, ő gyereket akar és dolgozni, összehozzuk, csináljuk.

Működik. Tényleg működik és nincs mit elítélni rajta, ha ez a szabad döntése a két embernek és jó nekik.

Ebbe pedig belefér persze egy ilyen korkülönbség is. Mert nincs kockázata. Gyereket szülni lehet 21 évesen is, harminc fölött pedig jó eséllyel van annyi stabilitásod, hogy vállalj másokért felelősséget. Várhatóan nem fogsz holnap másik kontinensre költözni, vagy új egyetemet kezdeni saját fedezet nélkül.

Nálam az ilyen kapcsolatok azért nem valószínűek, mert harminc évesen is többet akarok magamtól és a mindenkori páromtól. Én nem akarok eltartani valakit és nem akarok eltartott lenni. Nem azért, mert ne vállalnám a felelősséget, nem akarnám, hogy a gyerekeim teljes figyelmet kapjanak stb, nem. De ha nincs gyerek vagy van gyerek, de már nincs szüksége a teljes szülői jelenlétre, akkor azért nem ártana, ha lenne a szeretett nőnek saját élete, további saját céljai, személyisége, nem csak valami oldott pezsitabi a gyerekek, a háztartás és a házastársi megszokás között.

Persze egy párkapcsolat nem feltétlen tízéves távlatról szól. Mindenki folyton az örök szerelemről akar tárgyalni, de ez hülyeség. Van, hogy csak szexet akarsz. Van, hogy csak akarsz valakit magad mellé. És ez nem baj. Feltéve, hogy nem hazudsz magadnak vagy neki.

De akkor ezt így kell kezelni: itt vagy te, itt van ő, összejártok, hogyan lesz ez fair. Én harminc évesen el akarok utazni. Szeretek utazni. Nem vagyok gazdag, de meg tudom engedni magamnak, hogy ha idén takarékoskodom, akkor év végén elutazzak két hétre Indiába. El tudok menni fesztiválra, el tudok ugrani Berlinbe egy barátomhoz, ha épp van rá időkeretem.

De én nem akarom ezt másnak fizetni és nem hagynám, hogy más fizesse. Egy kávé oké, egy kölcsönös sörmeghívás oké. De ha a másik ember állja a számláidat és te mész vele és dugtok, miközben nem közösen terveztek jövőt, akkor ez gyanúsan emlékeztet egy puncsos történetre, magyarul egy tiszta érdekkapcsolatra. És te ezt nem akarod. Azt hiszed, hogy oké, de nem, te ezt nem akarod. Még ha viszonylag jók is vagytok egymással, akkor is full megalázó tud lenni a szituáció - és sajnso az nem adott feltétlen, hogy mind a ketten elég érzékenyek vagytok a helyzethez.

Szóval, igen: ha ezt komoly kapcsolatként építgetitek, ha minimálisak az igényeitek és pláne ha a huszas éveiben a fiatalabb félnek oké, ha a gyerek és a munka tölti ki az idejét és elmaradnak az egyebek, akkor oké. De ha mást akartok, akkor nemhogy a házasság kapcsán, a párkapcsolat ötödik percében jönnek a kínos szituációk.

Ettől még persze bele lehet vágni, rajtad áll.