Egy komoly párkapcsolatban a férfiak mennyire nagyvonalúak a barátnőjükkel?

Közös kassza, ha valóban komoly a kapcsolat.

Rendszeresen ajándékot venni, ha nincs alkalom? Minek? (Ezt nőként kérdezem.)

Néha a figyelmességből vett virág, kedves gesztus. :)

Egyénfüggő, hogy ki mennyire gáláns. Lehet valaki kőgazdag, ha a fogához veri a garast és rettentően zsugori.

A külön kasza fontos:)

Nem szeretem, ha mikor megyünk a rétre, akkor közös kaszával kell kaszálni.

Érett emberek között amíg nincs gyerek mindig külön kassza. Pont ettől érett egy kapcsolat, hogy nem kell a pénzen vitázni, meg nem aggódunk rajta, hogy a másik mennyit költ és mire. Felnőtt ember, nyilván tud a pénzzel bánni, és a közös dolgokra is hagyni fog, mert szeret. Ez bizalom kérdése.

Ennek az ajándékozós baromságnak meg semmi köze a kapcsolat komolyságához. Ez nem az anyagiakon múlik. Mi személy szerint meglepjük egymást, de csak nagyon apró dolgokkal. És KÖLCSÖNÖSEN!! Inkább figyelmességekkel, nem kézzel fogható dolgokkal. Ha messzebbre megyünk nálunk alap dolog, hogy felezzük a benzint és az egyéb költségeket vagy legalább is mindenki fizet valamit. Kisebb dolgokra, mint kávé vagy reggeli gyakran meghívjuk egymást. Ami nem közös dolog azt meg mindenki fizeti magának. Párezer forinton sosem garasoskodtunk, de a kölcsönösség nagyon fontos szempont egy komoly kapcsolatban az anyagiak terén is. Számomra kicsit sem vonzó egy olyan férfi, aki elhalmoz minden baromsággal, és nem is gondolnám érett embernek. 6 év alatt szerintem ketten összesen nem költöttünk 50 ezret ajándékokra. Fölösleges baromságnak tartjuk a nagy értékű ajándékozást, pláne hogy egyikőnk sincs rászorulva a másik pénzére.

ha együtt is élünk akkor közös kassza. ha valakinek valamire szüksége van akkor ha tehetjük alap, hogy az megkapja. mi belőttünk párommal egy tök jó egyensúlyt, ilyesmiből soha nem volt gond... apró ajándékok, meglepik, az meg alap, de itt nem a pénz a lényeg, sokkal inkább az odafigyelés, maga a gesztus... pl héten is valamelyik nap párom tudta, hogy sokáig dolgozok, mert most nagyon sok a munka a cégnél, és 9ig bent voltam, és tényleg már élni alig volt kedvem kb mikor mentem haza, és otthon meg a kedvenc kajámmal várt, még sütit is csinált, pedig csak egy átlagos hétköznapról volt szó, semmi ünnep, de nekem ez például nagyon nagyon jól esett...mondjuk azért én meg fontosnak érzem, hogy csak úgy meglepjem egy két szál virággal vagy valami, annyira tud neki örülni... vagy ha ő van lemaradva picit valamivel, pl. lakás rendbetétele körül, akkor szó nélkül besegítek neki. szóval nálunk inkább ilyenek vannak, hogy nagyon tudjuk a másikról, hogy épp mire vágyna, mit hogy szeret, és igyekszünk ilyen apró figyelmességekkel kedveskedni egymásnak.

Amíg nem éltünk együtt, amikor megismerkedtünk, akkor kisebb ajándékokat néha vettünk egymásnak, pl egy csokit csak úgy, de soha nem ez volt a középpontba, hogy most hűha ilyen olyan ajándékot vegyünk egymásnak. soha nem volt filléreskedés, meg nem ezt méricskéltük soha hogy ki mennyit költ. de szerintem teljesen lényegtelen is, ha szeretem a páromat, és azt állítom neki, hogy nekem ő a legfontosabb, akkor nehogy már pont attól az embertől sajnáljak minden fillért... ez nekem valahogy soha nem is férne össze...