Huszonéves nők, mennyire lennétek benne komoly párkapcsolatban egy kétgyerekes, elvált férfival, úgy, hogy a gyerekei vele élnek? Más is írhat persze.

"Nem is érzem magam készen az "anyaságra" "

Akkor mi itt a kérdés? Ha nem fogadod el a gyerekeivel együtt, a pasi nyilván anyucit is keres a gyerekek mellé, akkor teljesen felesleges vele bármiféle kapcsolatot is kezdeményezned.

Én nem vagyok hajlandó más gyerekeit nevelni ennyi idősen, mint te. Én csak a sajátomat szeretném, amikor majd lesz a páromtól.

Szóval ez a te döntésed!

Nekem nem lenne gond, de nekem is van már egy fiam, szóval az anyasággal sincs bajom. Ha te nem érzed magad készen rá, akkor ez a kapcsolat nem neked való.

21N

Szerintem nem kéne hagyni, hogy az ilyen félelmek visszahúzzanak. Nem tudod, mi lenne, de előre rettegsz.

Meg kéne beszélni a pasival,szerintem ő sem várja el, hogy rögtön pótanyuka legyél.

Ha esélyt sem adsz a dolognak, akkor honnan tudod, hogy nem neked való?

Nem akarom nagyon elfilozofálgatni a dolgot, de úgy gondolom, mindenkinek van joga rossz döntést hozni. Téged a leírásod alapján egyértelműen jó szándék vezet, szeretettel beszélsz a férfiről és a gyerekekről is. 20 év múlva nem azt bánnád, ha megpróbálod és nem megy, hanem ha hagyod elúszni a lehetőséget.

A gyerekeket pedig egy pár hónapos kapcsolat utáni szakítás az anyjuk elvesztése után nem viselné meg annyira, ennyi idő pedig elég, hogy rájöjj, mennyire menne.

Szerintem jól gondolkodsz, és úgy gondolom, hogy te ismered magadat. Azt tanácsolnám, hogy most aludj egyet a kérdésre, rágd meg magadban a témát, és ha legközelebb beszélgettek, akkor mondd el neki ezt így, ahogy ide is leírtad nekünk. Egy jó kapcsolat alapja a kommunikáció, szóval akármi lesz is köztetek, abból már rossz nem sülhet ki, ha megbeszélitek a félelmeidet, aggályaidat, ami egyébként érthető, hiszen ez neked új szituáció.

Nekem is volt olyan, hogy egy kisgyerekes apukával ismerkedtem, de ott más okból nem folytattuk.