Huszonéves nők, mennyire lennétek benne komoly párkapcsolatban egy kétgyerekes, elvált férfival, úgy, hogy a gyerekei vele élnek? Más is írhat persze.

Nem lennék benne.

Van gyerekem, így tudom, hogy nem lennék képes másét ugyanúgy szeretni és nevelni.

Sajnálom, tudom, egyeseknek ez önzőség, de mivel biztosan tudom, hogy nem bírnám, így esélyt sem adnék rá. Mert az behülyítés lenne, én meg azt nem szeretném.

23N

Ha tényleg minden klappol köztetek, én bevállalnám. Nem mondom hogy nem lesz irtó nehéz, de megéri. Igaz, én idősebb vagyok nálad és van egy gyerekem, de én huszon évesen is bevállaltam volna ezt, azzal a feltétellel ha akar velem is egy gyereket. Ez a férfi már bizonyította, hogy felelősségteljes ember és nem az anyja neveli a gyerekeket hanem ő. Megbeszélhetitek hogy meddig terjednek a határok és hogy milyen szabályokat állítotok fel.

Persze mindez csak arra az esetre vonatkozik, ha annyira szereted hogy vele akarod leélni az életedet.

N 40

Mint láthatod, teljesen szubjektív, kinek a személyiségéhez passzolna be a dolog, kinek nem..

Itt most rólad van szó.

Azt te látod, hogy kapcsolat, és a pasi mit tudna neked nyújtani, és megéri-e a kockzátot vagy sem. HA megéri, akkor érdemes meg is próbálni.

Másrészt esetleg arról még szót ejtenék, még minden előtt a jövőre nézve, hogy ha tegyük fel együtt maradtok és kalppoltok, a férfi akar-e még gyereket..

HA most nem is akarsz, de jó előre beszélni erről, hogy ne évekkel később derüljön ki, hogy tulajdonképpen ő már nem szeretne többet.

A többi meg igazából rajtad múlik.

Semennyire, nem nevelem más kölykét.

Az én gyerekem nem fogja teatvérének szólítani azt a kölyköt,akit másnak csinált a férjem és nem is tűrnék meg a házba ilyen porontyot.Arról már nem is beszélve, hogy nem fogok rájuk dolgozni,sem főzni/mosni, sem a keresetemből nem költenék rájuk.Jó nagy balek vagy ha megteszed, az ilyen pasik általában már nem társat, csak egy pótanyát keresnek a kölküknek, aki főz,mos rájuk meg segít eltartani őket.

23/L

Utolsó, hogy te mekkora egy lelkibeteg vagy...addig oké, hogy nem érzel késztetés arra, hogy más gyerekét neveld, hiszen ez is normális, meg az is hogy a szeretett személyért bevállalod.

Ami nem normális az, ahogyan fogalmazol. Veled én egy kutyát sem vállalnék be.

És honnan veszed, hogy aki egyedülálló az már csak pótszülőt keres a gyerekének, és magának nem akar kapcsolatot? Isten ne adja neked, hogy egyedülálló anya legyél majd és ugyanezt kapd vissza a pasiktól, ugyanebben a bunkó stílusban. Bár megérdemelnéd, hogy átérzed kicsit azt, milyen felelősséggel jár egy gyermek és mennyire fontos hogy az illető a válás után nem dobja el a gyermekeit. Ez sokat elárul a jelleméről,ahogyan a kommented is rólad.

Én hajadonként, gyermektelenül soha nem vállaltam volna be egy ilyen szituációt.

De most, hogy már van két gyerekem, (férjem is) ha egyedül maradnék, már bevállalnám, ha a gyerekekkel meglenne a szimpátia, pozitív hozzáállás egymáshoz.

És nem azért vállalnám be, mert már tudok krumplifőzeléket főzni, hanem csak mert nem látom ezt olyan megoldhatatlan dolognak.

De ez annyira egyéni. Viszont ha te nem tudod a gyerekeivel együtt elfogadni a helyzetet, akkor hagyd a a pasit menni szerintem.