Egy komoly párkapcsolatban a férfiak mennyire nagyvonalúak a barátnőjükkel?

8: "Érett emberek között amíg nincs gyerek mindig külön kassza. Pont ettől érett egy kapcsolat, hogy nem kell a pénzen vitázni, "

Most sokkolni foglak, bocsánat. Két nővel éltem együtt, mindkétszer közös kasszán. Egyikkel 20 évig, másikkal rövidebb ideig. Egyiknél az átlag sokszorosának megfelelő pénzünk volt, másiknál éppen hogy maradt hó végén pár ezer forintnyi beruházásra. Soha nem vitatkoztunk a pénzen egyikkel sem. Miért kellene? Olyannal jövünk össze, akivel hasonló az értékrendünk. 45F

"Fogához veri a garast az aki olyan virágcsokrot ad születésnapra amiben épp annyi szál rózsa van hogy csokornak számítson az összekötött virág?"

Tudod, ajándék lónak ne nézd a fogát...

13: Ha a párom támogat benne akkor a külön cél közös céllá válik.

Amikor kezdtük a közös kasszát, csak az exem hozott megtakarított pénzt. Vagyis az nem is tartozott volna a közös kasszába, de mégis abból vettem autót, amit főleg én használtam. Volt nagyon költséges hobbim, sosem szólt bele, inkább csinált félig meddig családi programot belőle. Két vállalkozást indítottam közös pénzből, végül igencsak jól jártunk velük. A nagymamámnak évekig minden hónapban küldtünk pénzt. Az exem nagy házba szeretett volna költözni Budapesten kívül, hát odaköltöztünk. Ő is költött a saját hobbijára, biztattam, hogy fejlődjön benne. Többnyire ő kapta a drágább autót.

Ha valamelyikünk valamit túl soknak ítélt, ami felborította volna az egyensúlyt, akkor arról pár perc alatt megegyeztünk, általában úgy, hogy akkor nincs az a költés, vagy kevesebb vagy később, és minden alkalommal jó szívvel kötöttünk kompromisszumot.

Elsőnél a pont. Ha kölcsönös, akkor szerintem nincs helye sz..rrágóskodásnak. Én a volt páromnál sosem néztem a pénzt, sosem sajnáltam rá vagy a közös programjainkra. Voltak kötelességeim anyagilag, voltak igényeim, amiket fizettem, meg volt valamennyi, amennyit félretettem, de sosem szívtam a fogam, hogy most juj, mennyibe kerül a bor az Andrássyn, egy hétvége a Pilisben, vagy bármi... Amire épp telett, azt vettem, amihez kedvem volt és tudtam, hogy neki is tetszene, oda vittem el, ha utaztunk valahova, akkor is úgy fizettünk, ahogy épp kijött.

Diák vagyok még, dolgozok az egyetem mellett, megy a pénz egy része lakástakarékba, költök közben magamra, gépbolond is vagyok, oké, nem marad sok dologra pénzem. De lakásom úgysem holnap lesz és ebben nem párezer forint fog megakadályozni. El nem tudnám képzelni, hogy valaha olyan kapcsolatban éljek, ahol a párom forintra pontosan kifizettet velem valamit, vagy hogy valaha ügyet csinálunk abból, hogy ki fizessen majd. Ha én, aki azért eléggé meg van szorítva fizetés és kiadás terén is, tud így gondolkodni, akkor egy dolgozó, felnőtt férfi is tud. Én legalábbis dobbantok onnan, ahol valaki méricskéli a forintokat. Igenis kezelje ezt rugalmasan, ne jegyezze magának, hogy épp mennyivel fizetett többet, mert ez nevetséges. Ugyanúgy visszakapja törődésben, gondoskodásban, ajándékokban, meglepetésekben, meghívásokban mindazt, amit nekem ad, de nőjünk már ki abból, hogy forintra pontosan felezgetünk meg hisztizünk egy párszáz forintos italon is. Ha valaki randira megy és elhívja (meghívja) a lányt, akkor alap, hogy ne viselkedjen ilyen szánalmasan, hanem vállalja az ital költségét és normális helyre vigye, ne egy szr padon ücsörögjünk, mert nem akar fizetni semmit. Annyira unalmas és gusztustalan, mikor a korábbi randijaikra hivatkozva akarnak rajtam spórolni, meg az is, mikor nem megyünk sehova, mert sajnálják rá a pénzt. A másik oldalról meg, ha én pl színházba akarok menni és ő is szereti az ilyen jellegű programokat, akkor színházba is fogunk menni. Ha nyafog a pénz miatt, akkor kifizetem én, de az nem állapot, hogy mozdulni sem bírunk, meg megáll a világ, ha egyikünknél épp nincs (elég) pénz.

Egyébként az exeim mindig spúrkodtak. Mindig ünnepnapokon mentünk kávézni, meg az ajándékozást is én nyomattam jobban... Az én esetemben azt kellene megérteni, hogy nekem ez a szeretetnyelvem. Én marhára nem tudom értékelni az ölelgetést meg a szexet, mert az nekem alap. Sem azt, ha valaki rendet rak utánam. Én azt tudom értékelni, ha meglepnek valamivel, ha adnak nekem valamit, legyen az sajátkezűleg készített, olcsó, vagy akármilyen, és ha cipelnek jó kis közös programokra. Higgyétek el, nem kell ehhez annyi pénz, mint ahogy azt ti gondoljátok. Csak kicsit kellene utánamenni és kreatívnak lenni.

Lesz, aki nem ért egyet velem, talán olyan is, aki nem tudja ezt állni, vagy ilyen életvitelt élni (bár mindig magammal hasonló anyagi helyzetű embereket választottam). De nem hiszem, hogy akkora bűn lenne, hogy nálam ez valahol nagyon is mértéke, mércéje, kifejezője a szeretetnek és a gondoskodásnak és számomra enélkül nem létezik kapcsolat. Sem úgy, hogy én nem adok és fizetem nagyjából (!) felesben a dolgokat, sem úgy, hogy a másik nem csinál ilyesmit.