Fiúk, férfiak mit éreztek akkor, amikor valakiről azt érzitek, hogy a szerelmi partneretek lehetne és vágytok rá?

Jajj, jó kérdés! :) Én mindent. :D

Amikor közelében vagyok, szerintem nagyon észrevehető, mit érzek. Zavarban vagyok, néha azt sem tudom mit kezdjek magammal. Meg is szeretnék felelni, de önmagamat is akarom adni. Közben próbálok kedves lenni, jeleket venni, nem hülyén viselkedni. Nehéz...

Akkor érzek:

Dühöt - nem rá vagyok dühös, hanem magára erre a vágyra, mert nem biztos, hogy együtt lehetünk valaha is

Szeretetet - Szívesen átölelném, megcsókolnám, kedvében járnék, bármit megtennék érte

Figyelek arra, hogy ad-e valami jelet. Mennyi közös pont van bennünk. Szóval keresem a visszaigazolást, hogy mennyire egymásnak valók vagyunk. :D

Miben reménykedem eközben? Csodára várok. Nem is tudom! :D Mindenre, ami pozitív. Leginkább arra, hogy egyértelmű legyen, hogy ő mit érez. Még akkor is ha negatív. Csak legyen már vége, vagy valami történjen.

Hogyan gondolkodom róla, amikor magamban vagyok?

Vajon mit csinál? Gondol-e rám? Szeretne velem találkozni? Vajon örülne, ha ráírnék? Annyira jó lenne látni, átölelni, megcsókolni.

Én kivárok jelenleg, és igen, kell javítani dolgokon mielőtt szorosabbra merném fűzni a kapcsolatot. :(

Ami jó dolog, hogy motivál is ez az időszak engem legalábbis. Ezért is olyan nehéz ebből kilépnem. Olyasmi ez, mint a művészeknek a múzsa.

Másrészt, az ábrándozás, álmodozás néha gazdagabb érzelmileg és színesebbnek tűnik, mint talán a valóság lenne.

De azt is tudjuk, hogy:

"Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm."

Bah. Mivel sikerült belezúgnom a világ legcukibb csajába, aki sajnos nem független, így az egész vele kapcsolatos érzelmi inga két végpont között leng ide-oda. Egyrészt igyekszem visszafogni magam és távolságot tartani, nem bámulni őt, nem vigyorogni, mint egy hülye, nem a föld felett harminc centivel lebegni, ha beszélgetünk, és hallom azt az édes, csilingelő hangját; másrészt elképzelem, hogy átölelem őt, a tincsei közé fúrom az arcom, beszívom a haja, a bőre illatát, vagy azon mélázok, hogy ez mennyire más érzés, mint bármi korábban - Vele nem csak egy fergeteges szexet szeretnék (na jó, azt is), hanem hogy egy végigszeretkezett éjszaka végén ott feküdjek mellette, figyeljem, ahogy alszik, hallgathassam a békés kis szuszogását és simogathassam a haját.

Ja, és valamiért mindent megjegyzek, ami vele kapcsolatos. Nem direkt, nem kell hozzá memóriagyakorlatokat végeznem. Egyszerűen tudom, hogy milyen ruha volt rajta mondjuk három héttel ezelőtt szerdán, melyik a kedvenc szoknyája, mikor csináltatott új frizurát, milyen könyvet olvas, mikor volt influenzás, emlékszem a gyerekkori sztorijaira, amiket mesélt stb.

# 7, nekem meg ez ismerős, részvétem... :)

Miket szoktál produkálni, tudsz példát írni?

PL zavarban vagy, összevissza vagy hülyeséget beszélsz? Netán csendesebb vagy?

Annyira jók a válaszok. :)