Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon nagy bűn ha a lányomat használom arra hogy az anyját büntessem?
Mit gondoltok, hogy tennétek a helyemben?
Volt sok évvel ezelőtt viszonyom egy lánnyal. Akivel úgy egyébként nem lehetett volna. Nagyon bele voltam esve. Szerelmes voltam. Azt hittem kölcsönös, illetve biztos vagyok benne, hogy bizonyos időben az volt. De aztán kidobott, "talált jobbat" címszóval. Velem nem gondolta komolyan, és kellett neki egy másik kapcsolat. Röviden ennyi volt. Ekkor még nem is fájt annyira, hiszen egy szerelem sem örök. Bár hiányzott sok sok évig. Közben olykor találkoztunk, és összemelegedtünk egy egy éjszakára. Bár tudtam, hogy visszajönni nem akar hozzám. De nagyon szerettem, és szerettem volna ha mégis kibékülünk. Később mint én megtudtam, vol neki pasija. Akkor is amikor találkozgattunk. Sokáig nem értem el. Több hónapig. Mire megtaláltam, és leesett az állam. Terhes volt. Nem merte le tagadni előttem, tőlem volt, de fenyegetőzött. A nagy kutya kanjával, hogy ha bárki meg tudja, akkor van mivel ellenem tennie, volt mivel tudtam hol a helyem. Nem tudtam szinte elviselni, hogy ennyit jelentettem valakinek akit szerettem. Majd beleőrültem. De többet nem kerestem. Viszont elváltak, nem különösebben régen. És a férje elköltözött. Közben felnőtt a lányom. És megkerestem. Mármint nem beszéltem vele még úgy mint az apja, de azt akarom, hogy tudja meg hogy az én lányom, főleg, hogy a szivar elhagyta őket.
Találkoztam az anyjával, és közöltem hogy meg akarom ismerni, és döntse el, hogy hogyan tálalja a lánynak. Mert ha nem akkor majd megkeresem én.
Vessetek meg, vagy ne, szerintem nincs miért: a lényom nem izgat annyira. Nem tudom elnézni. Az anyját ki nem állhatom, és ez sajnálom, de mindig az ő jellemzője is lesz. Viszont az anyját, úgy akarom látni szerencsétlenül ahogy engem hagyott ott. És ha a lánya elfordul tőle, felém az lenne a legjobb neki. Hadd szenvedjen egy kicsit.
Ti megtennétek? Miért ne lenne jogom így cselekedni? Ha játszanak vele azt ússzák meg? nem hinném.
válasza:Rad se sok szûksép van! Te hagytad ,hogy hûlyét csinàljon belôled!
Azért vagy egy pondro ,mert a lànyoddal akarnàl kicseszni ,aki semmirôl nem tehet!!
válasza: válasza:De értem miről írtok. Csak álszentségnek tartom, hogy valaki arról ír, hogy Ő mennyire felül tudna kerekedni azon, hogy valaki nem szerelemből, hanem egy átverésből született.
Amugy de biztos, hogy az enyém, már akkor biztos volt. Nem én nem akartam ezt elismerni. És lehet, hogy akkor belementem ebbe, de az ember ugyebár változik. Elvette tőlem amit tudott, cseréljünk.
válasza: válasza:Attól függ. Ha azt is elmondod neki,hogy csak az anyja ellen akarod felhasználni,akkor igen. Elképzelhető,bár kevéssé valószínű,hogy utálja az anyját és akkor összefog veled.
De ha a szerető apucit próbálod majd előadni neki,na akkor nem fogod tudni megmagyarázni,hogy 20 évig miért nem voltál szerető,a láthatásért minden követ megmozgató apuci.
Összefognia nem is kell velem. nekem az elég, ha az anyjához, úgy fog viszonyulni ahogy az megérdemelte volna már régen. Ha viszont összefogna akkor összefogna.
Azt meg sajnálom, hogy jelen pillanatban nem tudnák hozzá közeledni, úgy érzem. Talán régen se tudtam volna. Ezért a szerető apucit se tudnám eljátszani. De megismerni megismerhetem. És akkor meglátjuk mi lesz. Jelenleg nem ez érdekel.
válasza:A lányod helyében távoltartásit kérnék ellened.
Próbáld meg egy normális, funkcionális ember szemével nézni a dolgokat: van egy gyökér, akit dobott a nője, amit olyan szinten képtelen megemészteni, mintha a nő megölte volna az egész családját, és majdnem negyed évszázad semmittevés és zéró érzelmi előrelépés után azt forralja, hogy a lányát kihasználja, és a saját oldalára állítja. Mert ugye a lány nyilván meg fogja utálni az anyját, aki ott volt neki egész életében csak azért, mert egyszer régen dobott egy elmebeteget.
Nem akarlak elkeseríteni, de a lányod valszeg sírva fogja megköszönni az anyjának, hogy legalább eddig nem kellett tudnia a létezésedről...
"""Velem ezt nem lehet megtenni, nekem van büszkeségem""" Az életed nagy részét erre a jelentéktelen ügyre pazaroltad, szóval de, meg lehetett veled tenni, és nem, nincs büszkeséged. Ha lenne, akkor már összekapartad volna magad minimum egy évtizede, nem pedig sötét terveket szövögetnél magányodban.
Nem is értem, minek írtad ki ezt a kérdést.
Szóval te nem olvastad el, akkor leírom még egyszer:
Csakhogy tisztázzuk: lehet, hogy velem van a baj, de nem vagyok az a szamaritánus típus, hogy bocsáss meg, mert meg köll. Rühellem az olyan embereket akik szerint hülyét lehet belőlem csinálni. Nem csak erre a spinére vonatkozik. Szal nem ez az egyetlen meghatározó dolog az életemben, ha valaki ezt gondolja. De nem vagyok a megbocsátó típus, és kimondottan türelmes sem. A megtorlás azt hittem még belefér bárkibe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!