Nagyon nagy bűn ha a lányomat használom arra hogy az anyját büntessem?

Mit gondoltok, hogy tennétek a helyemben?

Volt sok évvel ezelőtt viszonyom egy lánnyal. Akivel úgy egyébként nem lehetett volna. Nagyon bele voltam esve. Szerelmes voltam. Azt hittem kölcsönös, illetve biztos vagyok benne, hogy bizonyos időben az volt. De aztán kidobott, "talált jobbat" címszóval. Velem nem gondolta komolyan, és kellett neki egy másik kapcsolat. Röviden ennyi volt. Ekkor még nem is fájt annyira, hiszen egy szerelem sem örök. Bár hiányzott sok sok évig. Közben olykor találkoztunk, és összemelegedtünk egy egy éjszakára. Bár tudtam, hogy visszajönni nem akar hozzám. De nagyon szerettem, és szerettem volna ha mégis kibékülünk. Később mint én megtudtam, vol neki pasija. Akkor is amikor találkozgattunk. Sokáig nem értem el. Több hónapig. Mire megtaláltam, és leesett az állam. Terhes volt. Nem merte le tagadni előttem, tőlem volt, de fenyegetőzött. A nagy kutya kanjával, hogy ha bárki meg tudja, akkor van mivel ellenem tennie, volt mivel tudtam hol a helyem. Nem tudtam szinte elviselni, hogy ennyit jelentettem valakinek akit szerettem. Majd beleőrültem. De többet nem kerestem. Viszont elváltak, nem különösebben régen. És a férje elköltözött. Közben felnőtt a lányom. És megkerestem. Mármint nem beszéltem vele még úgy mint az apja, de azt akarom, hogy tudja meg hogy az én lányom, főleg, hogy a szivar elhagyta őket.

Találkoztam az anyjával, és közöltem hogy meg akarom ismerni, és döntse el, hogy hogyan tálalja a lánynak. Mert ha nem akkor majd megkeresem én.

Vessetek meg, vagy ne, szerintem nincs miért: a lényom nem izgat annyira. Nem tudom elnézni. Az anyját ki nem állhatom, és ez sajnálom, de mindig az ő jellemzője is lesz. Viszont az anyját, úgy akarom látni szerencsétlenül ahogy engem hagyott ott. És ha a lánya elfordul tőle, felém az lenne a legjobb neki. Hadd szenvedjen egy kicsit.

Ti megtennétek? Miért ne lenne jogom így cselekedni? Ha játszanak vele azt ússzák meg? nem hinném.