Nagyon megbántam, mit tehetnék, hogy könnyebb legyen beletörődni a hülyeségembe?

Múltkor veszekedtünk a párommal, ülve az ágyon, együtt lakunk, én 24 éves vagyok, ő pedig 22, én vagyok a fiú, és mikor elegem lett, minden előjel nélkül ököllel belevertem a sípcsontjába, mondva közben, hogy utálom a nagy pofáját, stb... Ideges voltam, mondogattam a magamét.... Ezt később nagyon megbántam, de csak órákkal később mertem felhozni amikor már kibékültünk,bocsánatot kértem többször is, ő elfogadta, de még mindig nem érzem azt, hogy áldozhattam volna az ő tiszteletére, és a sajnálatom jelét sem ennyivel tudnám kimutatni... Ez nem az első volt már, hogy agresszívan viselkedek vele, elég durva veszekedéseket megéltünk már, pedig nagyon szeretjük egymást! De ilyen még nem volt.... Mármint hogy ököllel belevertem! Feldagadt neki picit, ő akkor felhagyott a veszekedéssel, azt mondta hogy "áu", és sirt... Azóta sem megy ki ez a jelenet a fejemből, még mindig hallom és látom szegény rémült reakcióját... És nem tudom feldolgozni hogy milyen hülye voltam... Jól vagyunk már, és magamtól megígértem neki még napokkal később is, hogy ezt még jóvá teszem, megmutatom neki, hogy ő egy igazi kis hercegnő, alig várom már a fizetésem... Ha elkényeztetem, kis ajándék, kiruccanás-kényeztetés, túl tudnék lépni ezen a hülye viselkedésemen? Légyszi a feminista barmok kíméljenek, nem vagyok nő bántalmazó, és nem fog soha odáig fajulni hogy igazán megverem, mert nem lennék képes rá!!... Csupán azt akartam hogy hallgasson, mert hergelt....