Reménytelenül szeretni valakit egy életen át? Olyan rossz ez már, de kezdek beletörődni.

Kicsit hasonlón megyek át én is, mint te. Nem pont így fogalmaznám meg, de hasonló nagyon hasonló eset. Szívesen mesélek róla, ha érdekel. De inkább privátban.

Remélem, hogy boldogabb sorsod lesz neked is és nekem is. Én sokszor túldramaturgizálom a saját gondomat ezen a területen.

Valami miatt vége lett a kapcsolatotoknak. Lehet nyomós oka volt. Valamelyikőtök megtette a szakítást. Vagy a szakítást kiváltó ok volt elfogadhatatlan, vagy a szakítás volt indokolatlan. Ha indokolatlanul szakítottak veled, akkor felmerülhet benned a kérdés, mit akarsz egy ilyen embertől és bíznál-e benne még a későbbiekben, ha egyáltalán úgy alakul...

Persze ezeket így mondani könnyű. Az érzéseim nekem sem mindig logikusan működnek. Főleg, ha szerelmi ügyekről van szó

Drámahőst játszol, ami nagyon rossz ötlet hosszú távon.

> Nem tudtam elfelejteni,

De igen. A „szerelmedet” csak idealizálod, és nem is ismered igazán. Az ismeretlen tulajdonságait a te saját idealizált pár-ékped tulajdonságaival töltöd fel, így nem az adott személybe, hanem a saját illúziódba vagy szerelmes. Mihelyt erre rájössz, menni fog. Ezért van agyad.

A másik az, hogy 1 év nem hosszú idő, elmúlik magától is, ha nem tartod fenn direkt (remélem, nem).

küzdeni kell, tudatosan nem gondolni rá.

én egyszer ebbe belefutottam, kb. 5 évembe telt feledni, pokoli volt, minden percét sajnálom.