Nagyon megbántam, mit tehetnék, hogy könnyebb legyen beletörődni a hülyeségembe?

Szerintem tedd ki a lányt, mert jobbat érdemel tőled. Már bocs.. de szerencsétlen retteg tőled!!! Te szr nyomrék senkházi! Persze, ki sem mellőled lépni majd, mert azt várja majd, hogy mikor vered szrrá...

Tudod kis komám, át léptél egy határt baromira! ÉS ezt már vissza csinálni nem lehet! Lehet nem arcon verted, de megütöttél egy NŐT!!! Undorító utolsó freg vagy!

Ásd el magadat!

Mindegyik pasi ezt mondja, hogy ó én többet nem fogom megütni... aztán meg újra és újra megteszi! Kezeltesd magadat te pszichopata állat!!!

Képzeld én is elég idegbeteg tudok lenni, engem is húzott fel anno az exem rengetegszer, de soha meg nem ütöttem!

Egyetlen egy nőt sem! Az hogy ma már nem az exem, az teljesen más dolog miatt volt.

Ebben az esetben nem nekem kell lenyugodni, hanem neked.

A baj az, hogy te most rettentően biztos vagy benne, hogy ilyen többé nem fordul elő, de a tények azt mutatják, hogy de...

Előbb csak ordítoztál vele, te is beismered, hogy agresszív vagy vele szemben, és ez elég gyakori.

Most már meg is ütötted, még annyira azért tudatodnál vagy, hogy nem az arcát, hanem a sípcsontját, de te is látod, hogy "elborult az agyad".

Aztán a végén felmented magad azzal, hogy "csupán azt akartad, hogy hallgasson, mert hergelt...". Nos, hát ilyen nincs.

A vitákat nem az nyeri, aki nagyobbat üt, meg aki hangosabban ordít, de te valamiért így kezeled a konfliktusokat. Téged irritál, ha ő vissza mer szólni, ha "nagy a po.fája", és azt hergelésnek veszed.

Miért, mit szeretnél? Mindig csak bólogasson, és csendben legyen, mint a játékkutya a Lada hátuljában?! Hát az a jó hírem, hogy még párszor ordítozol vele agresszívan, párszor odaversz neki, esetleg eltöröd pár csontját, és máris kész a nő, akire vágytál: halálosan fog tőled rettegni, és meg se mer szólalni a közeledben. Gyűlölni fog, és rettegni, de nem mert elhagyni, mert akkor "elborul az agyad", és esetleg nem csak megvered.

És nem érdekel a mentegetőzés, a kifogások, nem kell a szöveg, hogy te nem vagy egy nőverő állat, meg a többi önáltató baromság, amivel most magad vigasztalod.

Igenis egy nőverő állat vagy, mert ordítozol, és ököllel belevertél a barátnődbe! És mindegy, hogy egyszer, többször, vagy mekkorát.

Tudod, ha egyszer belemártod a konyhakést, hogy végre ku.ssoljon, akkor se fogja érdekelni a bíróságot, hogy ez az első alkalom, hogy megölted...

Pont ez a helyzet a könnyű testi sértéssel is: amit tettél, az bűncselekmény. Normális nő ilyenkor látleletet vetet, és feljelent a pi.csába.

Ha mész az utcán, és jön veled szembe valaki, elkezd veled ordítani, aztán pedig teljes erőből sípcsonton vág, akkor te mit tennél? Mit éreznél?

Neked elégtétel lenne, ha megkapja a fizetését az elkövető, és kapsz egy csokor virágot?!

Tudod mi a legrosszabb az egészben?! Hogy te NEM EGY IDEGEN VAGY, hanem a párja. Te vagy az a férfi, akinek őt óvni és védenie kéne, (pl. ha valaki megtámadja az utcán), és elsősorban szeretnie. Erre föl te vagy az, aki megüti! Ez így sokkal, de sokkal súlyosabb, mintha egy vadidegen ütné meg.

A megbánásodat ne úgy fejezd ki, hogy veszel valami baromságot, és két napig a tenyereden hordozod, mert akkor ha legközelebb vitatkoztok, pont innen fog folytatódni a történet. Te ordítasz, és ha alul maradsz a vitában, akkor odaversz ész nélkül, "mert elborult az agyad, nem tehetsz róla, ő hergelt, az ő hibája".

Ha tényleg bánod, akkor keress egy szakembert, aki segít a dühkitöréseket kezelni, és az agressziódat csökkenteni különféle technikákkal.

Amúgy meg adj hálát az égnek, hogy 1. nem jelentett fel, 2. nem ba.szott ki, mint a macskát. Ugyanis normális nő mindkettőt megtette volna, helyből.

De sor kerülhet még ezekre is.

Én is kiabálós voltam exemmel, de nem ütöttem meg soha! Nekem sem kellett volna. De már az elejétől egy teljesen más dolog miatt tiltani akarták tőlem...

Szar érzés az amikor te küzdesz valakiért és a másik fél, aki állítólag szeret, nem küzd érted és akkor még egy retardált apának a baromságát is hallgatnod kell.

Sajnos buta voltam és én sem tudtam kezelni a helyzetet.

Gyerek volt, és én meg nem bírtam elviselni, hogy mindent elvesztek magam körül és sajnos rajta csattant.

De csak veszekedésben... vagy vitatkozásban.

Soha nem ütöttem meg, mert nem vagyok egy elmebeteg állat aki nőket üt!

a fal adja a masikat. Nem kellett tobb sem, fogtam a motyom es mentem. Neki is termeszetes volt, mint neked.

Bocsanat, csak veletlenul nyomtam egy kuldest.

Hidd el,ha csendben maradsz,és indulatok nélkül végighallgatod,azaz csak helyeselned kell!

Egy idő után le fog szokni a hergelésről.

Ha hangosabban beszél,akkor csak annyit kell mondanod,kicsi szívem:

Magdi nénéd még nem hallja,kell a pletyka nemde?

Jézusom... belegondolva nagyon szerencsés vagyok amiért a barátom a több mint két év alatr még csak fel se emelte a hangját ha veszekedtünk, meg én se...

Ha éreztük, hogy abban a pillanatban nem tudjuk megbeszélni a dolgot, akkor csendben maradtunk, vagy elvonultunk kicsit egymástól aztán húsz perccel később normálisan tudtunk beszélni.

Neked is ezt ajánlom, amikor kezdesz türelmetlen lenni akkor számolj el tízig és mond azt hogy neked kell most egy kis idő és vonulj el. Ha meg úgy gondolod hogy nem fog menni, akkor mond meg a lánynak, hogy jobbat érdemel...