Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan dolgozzam fel?
18 éves fiú vagyok. Egy hete ment el életem szerelme egy súlyos betegség során. Azóta nem tudok mihez kezdeni, iszok, folyton sírok és nem látom az élet értelmét. Voltam pszichológusnál de az inkább csak rontott, nem érti, hogy életem szerelme volt, azt mondja, hogy majd találok mást. De én nem akarok, legfeljebb egyszerű barátnőként de azt sem most az biztos. Örökké meg szeretném tartani életem szerelme emlékét, így tetoválást szeretnék a nevével illetve át nevezni a vezeték nevemet az övére. Ő örökké a szívemben lesz mint életem szerelme.
Sajnos nem tudom senkivel megbeszélni a problémámat, mivel nem vagyok az a barátkozós típus, nincsenek sajnos igaz barátaim, egy sem. Még a szüleimre sem számíthatok, nem jó a kapcsolatunk, egyedül a szerelmem testvérére számíthatok, akivel segítünk egymásnak, de így sem sikerül feldolgoznom a történteket. Mihez kezdjek, kivel tudnék erről beszélni?
#2
Ne most. Ez most nem a trollkodás/provokáció/bunkulás ideje.
Részvétem.
Tudom, hogy közhelynek hangzik, de itt tényleg csak az idő segít. Esetleg egy másik pszichológus..? Tényleg jó lenne, ha tudnál valakivel többet beszélgetni, aki nem hajt el teljesen.
Szintén közhely, de gondolj arra, hogy neked volt lehetőséged elbúcsúzni tőle, együtt felkészülni - bár erre sosem lehet. De még mindig "jobb" talán, mintha valami buta baleset vagy hirtelen jött dolog áldozata lett volna.
Nem kell, hogy elfelejtsd őt, hiszen az életed része volt. A tetoválással még várnák kicsit, nagyon rövid idő telt el, de ha komolyan gondolod, akkor ez is lehet egy mód. Bizonyára a pszichológus sem erre gondolt, hogy felejtsd el, mert nem számít - de gondolj arra, a szerelmed azt akarta volna, hogy boldogtalan légy egész életedre? Én legalábbis hasonló helyzetben biztosan azt szeretném, hogy a másik legyen boldog, miután meggyászolt. A te életed még nem ért véget, még ha most így is tűnik. Pótolni nem lehet őt, de nem is kell.
Nem kell új kapcsolatra gondolni, sírj, tombolj nyugodtan, ha ettől lesz könnyebb! Nem egy hét alatt fog elmúlni a fájdalom, ez tény. Adj időt magadnak.
Kitartást kívánok!
" Esetleg egy másik pszichológus..? "
Nem! Azt ne. A pszichológus tompítja a kést, ami most belevág a húsodba. De egy életlen kés sokkal fájdalmasabb, nehezebben gyógyuló sebeket ejt, mint egy éles.
Itt valóban csak a nagy gyógyító, az idő segít. A percet kell túlélni, aztán még egyet, s megint egyet.
A fiatal szív könnyebben gyógyul, ezt vedd az eszedbe. Hamarosan túl leszel a nehezén. De a tetoválást hagyd a fenébe. Az igazi gyász nem hivalkodik, azt belül hurcoljuk. Némán és láthatatlanul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!