Hogyan dolgozzam fel, h a pasi akit szeretek elhagyott?

Azt mondta h nagyon szeret, és velem érezte magát a legjobban. Pedig vannak gyerekei és biztos vagyok benne,h én annál nagyobb öröm nem lehettem,mint a gyerekei születése.

Nagyn kevés az önbizalmam, ezért állandóan szidtam magam neki,h milyen rossz vagyok,stb.. eleinte vigasztalt e sztem megunta. Rá is átragadt a depresszióm egy ideig.

Mikor együtt voltunk, (sajnos annyira nem ismertük egymást) de akkor nem éreztem olyan romantikusnak vagy lelkiismeretesnek aki ugy vigasztal h tényleg jobban érezzem magam. Úgy éreztem nem törödött az érzéseimmel, pedig szerettem volna megfelelni neki. Éreztem a szeretetét,de azért féltékeny voltam a családjára,mert azt akartam h ugy szeressen mint őket. Persze mondta h jobban szeret, egy időbe ugy is éreztem,csak voltak öngyilkossági fenyegetőzései,amit nem lehetett komolyan venni. Most pedig elhagyott, elment másik városba,és halottam h más nővel is lefeküdt. Aki szeret igazán az nem fekszik le mással és harcol értem,meg önbizalmat probál adni. De ő nem tartott ki mellette,én pedig még mindig szeretem. Ezt hogy lehet feldolgozni? H szeretsz vkit és mással van. igaz nem jártunk,de közbe nekem valott szerelmet. Ezt nehéz feldolgoznom,belegondolni,h más(esetleg jobb)nővel,jobban érezte magát. Mikor meg nem lesz szexpartnere,majd tudom h ugyis meg fog keresni. de ez nem hiszem h szerelem. nem tudom miért alakult így,miért nem lehetett igaz szerelem a miénk.