Féltékenységből nagyon durva volt velem? Mit tegyek?

Kérlek, ne egyből azt válaszoljátok, hogy hagyjam rá, mert ha valakit szeretünk ez nem megy ennyire könnyen. Szeretnék a dolgon javítani, nem pedig egyből arra gondolni, hogy nélküle.

18 éves koromban kezdtünk el járni. Akkor ő 29 volt. Alapvetően semmi gond nem. Nekem ő volt az első, előtte egyáltalán senkit sem akartam.

Most 23 vagyok és elképesztő, hogy min megyünk át.

Mindenkire féltékeny, összeveszik velem, ha olyan beszélgetek akivel nem lenne muszáj, de mondjuk ismerem valahonnan és megállunk pár szóra. Eleinte nem volt ilyen egyáltalán.

Van egy fiú, akivel 17 éve vagyunk barátok. Együtt küzdöttük végig az általánost, középiskolát, és ma is tartjuk a kapcsolatot. Mondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó megszakítani vele a kapcsolatot, de tényleg "csak" egy barát.

Egyik este az a fiú és a barátom beszéltek pár szót. Persze nagy köztük az ellentét. A barátom direktben rákérdezett a barátomnál, hogyha ennyire harmonikus a kapcsolatunk, akkor hogy lehet az, hogy meg sem fordult a fejünkben korábban, hogy ne csak barátok legyünk. És ekkor a barátom kimondta a páromnak, amit sohasem lett volna szabad. Egyszer azt mondtam neki, amikor nem tudtuk, hogy találkozgassunk-e, hogy én annyi ilyen barátságból szerelem kapcsolatot láttam teljesen tönkremenni, hogy inkább maradjunk meg tényleg ilyen jó barátoknak, ne mocskoljuk be szexel.

Na mondanom sem kell, hogy a párom azt vont le, hogy a baráti kapcsolatomat tisztábbnak, jobbnak és értékesebbnek tartom, mint a párkapcsolatomat. Hiába mondtam neki, hogy ezt még előtte mondtam! De neki ebből az jött le, hogy éppen egy hajszálon múlik, hogy mikor gondoljuk meg magunkat. Megkértem a barátomat, hogy menjen el, mert láttam, hogy mennyire mérges.

Ezután a párom nagyon durván megszorította a karomat, tiszta kék, zöld. Amikor meg ott akartam hagyni, mert elegem lett, a hajamat megfogta és nagyon durván megrántotta, hogy maradjak ott, mert meg kell beszélnünk. Erre mondtam, hogy hagyjon békén és már lendítette a kezét, de végül az asztalra csapott. Ilyet sohasem csinált még, még csak megközelítőleg sem.

Nagyon megijedtem tőle. Persze bocsánatot kért, meg mondta, hogy túlreagálta, de az álláspontját tartja és ezért ő mérges rám. Mondjátok meg ti, akik nem vagytok elfogultak, hogy kinek miben van igaza, mert én már nem látom át!

(Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett )