Felesleges féltékenység? Vagy jogos? Durva helyzetben vagyok.

A párommal 5 hónapja vagyok együtt van 2 gyereke más férfitól ő 25 én 27 éves vagyok. szeretem és a gyerekeket is és ők is engem. A szakításuk oka az apa alkoholizálása volt és agressziója. Azóta az apának is van párja már, és 2 hetente elhordja a gyerekeket, de gyerektartást nem fizet. A párom állandóan csak ígérgeti, hogyha nem fizet nem adja neki oda, stb stb. Ebből aztán az jön hogyha hívja akkor na jól van elviheted őket és rendszerint egy napot töltenek ott, reggelétől-estig. Az apa máskor is ivott mikor nála voltak a gyerekek. Koruk 8 másik 6 éves. A párom nagyon határozatlan az apjukkal szemben azt érzem, de ha nekem nincs már pénzem meg olyan sokat költünk mert a gyerekek pénzben vannak jócskán, olyankor ideges, feszült és levegőnek se néz, mikor meg felolvasom neki, hogy nem tetszik a viselkedése, akkor felkapja a cukrot, hogy rémeket látok ne csesszem fel, hogy féltékeny vagyok, miközben ő telefonon azért eléggé elfecseg a pasival néha, bár egyszer sem tett olyat, hogy a hátam mögött találkozott volna bárkivel is. De ami igazság, nagyon fáj, hogy nem tőlem lehettek a gyerekei, és mikor bele mentem ebbe a kapcsolatba hirtelen jött szerelem- nem mértem fel, hogy később lehet nehezen tudom elfogadni, még akkor is ha a gyerekeket elfogadtam. Néha félek, hogy visszamegy, máskor össze vagyok emiatt zavarodva. Van mikor nem foglalkozik velem mikor együtt lehetünk se teszi oda magát, és ki van kötve, hogy csak akkor lehet szex mikor neki jól esne és ő is kívánja, de az én igényeim nem számítanak úgy érzem. Van ha beszólok ordít velem azért ami neki nem tetszik. Vagy mondja, hogy na pá nem hallgatom és megy a szobába be. Volt hogy nem aludt mellettem hanem inkább a gyerek mellett aludt. De állítólag szeretem és nem hagy el velem akar élni. Viszont azt is mondta már, hogyha menni akar elhagyom akkor menjek ő nem art vissza nem könyörög. Volt, hogy a fejemhez vágta ha nem tetszik a rendszer, keressek mást. Aki szeret tényleg mondd ilyeneket? Szeretném ha néha kettőnkre is lenne idő, mert a gyerekek miatt szex is holtkóros állapotban van este már amikor van... ellátom őket, anyagilag is és szeretetben sincs hiányuk ezt a párom is elismeri, hogy remek "apa" vagyok, és bár örülnék ha nem a nevemen szólítanának akkor a gyerekek de mivel nem saját el kell ezt is fogadnom, hogy nem apáznak. Bár a párom se szoktatta őket, de azt gondolom a nevelő apa is apa még ha nem is vér szerinti, mert nekem is volt nevelő apám és többet tett értem mint az igazi... A kérdésem az, hogy megéri ez a kapcsolat vagy a nő részéről tényleg megalázó és kevés ahogy néha viselkedik velem a leírtak alapján? Főzni főz, mindent elvégez, nem hanyagol el, de érzelmileg nem nagyon foglalkozik már velem. Az első 1-2 hónapban volt az hogy jobb volt, de mióta összeköltöztünk azóta átlagos napjaink vannak, ha rá ér is fracebookozik inkább vagy gépezik... ha kitörök, hogy nem bírom hozzám vágja hogy keressek mást ha jobb lenne, de mivel tudja, hogy mennyire szeretem így elbízta magát szerintem. mit tegyek? ijesszek rá vagy mit lehetne? elhagyni nem akarom, de a volt kapcsolata meg annak a dolgoknak az elfogadása, hogy a gyerek se tőlem van nagyon nehéz.