Muszáj eldicsekednem a tökéletes párkapcsolatommal. Miért nem az ilyen pasi a sztenderd?

Az a helyzet, hogy a párom egyszerűen fölülmúlhatatlan. Lehet példát venni róla, férfiak! :)

Az egyik legjobb dolog benne, hogy soha nem beszélne velem bántóan. Se egy hangos szó, se egy csípős kritikus megjegyzés, se idegeskedés, hibáztatás, szemrehányás, semmi! Ha valamiről azt gondolja, hogy nem jó, azt megbeszéli velem. Értelmesen, építően, megoldáskeresően, partnerként. Nem követel soha semmit, teljesen kompromisszumkész, fontosak számára az én szempontjaim is, és nem várja, hogy érvek nélkül fogadjam el az övéit. Álláspontját megindokolja, érthetően elmagyarázza, racionális, logikus gondolkodásra képes.

Az érzelmeit gyakran kifejezi szavakkal, szeret, elismer, boldog velem, így értékesnek érezhetem magam mellette.

Nem figyel az ünnepekre, nem egy ajándékozós típus, de ezeket nem tartom fontosnak. Ha fontosnak tartanám, talán megerőltetné magát. Sokkal inkább nagyra értékelem, hogy mennyire roppant odaadó a hétköznapokban. A gyerekekkel kapcsolatos teendőkben éppúgy, mint az ágyban. Sosem maradok kielégítetlenül, na de ő sem (majdnem minden nap szeretkezünk). Vagy pl. eljár velem latin tánctanfolyamra, pedig magától sosem kapott volna kedvet az ilyesmihez. Csodálatos apa, aki a korábbi kapcsolatomból született iskolás gyermekemet is magáénak tekinti, ahogy én is az ő előző házasságából született kicsit, aki félig velünk él. A gyerekekkel türelmes, élvezi a velük töltött időt, és nem áldozat számára velük lenni. Sokszor ő viszi őket reggelente, vagy hozza délután. Simán megoldja egyedül is a dolgokat, ha én elutazom. Minden héten van egy nap, amikor minden gyerek a nagyszülőknél alszik, ilyenkor végre kettesben vagyunk. Mindig nagyon várjuk ezeket az estéket.

Állati segítőkész, az egyéni problémáinkat közös problémaként kezeli, és mindenre együtt keresünk megoldást. Mindenben támogat, mellettem áll.

Ami az anyagiakat illeti, minden közös, nincsen "te pénzed" vagy "én pénzem", bár a keresetünk is hasonló, így könnyű, de ha egyikünk elveszítené a bevételét, természetes lenne számunkra, hogy átsegítjük egymást ezen. Egyikünk sem rest áldozatot vállalni a családunk anyagi jólétéért.

Fontosak számára a szülei is, majdnem minden nap beszélnek, de az elsődleges családja mi vagyunk számára: én és a gyerekek. Jövőre összeházasodunk, közös gyereket tervezünk. El se hiszem, hogy annyi rossz tapasztalat után egy ilyen csodálatos fickó mellett élhetem az életem. Az is hihetetlen, hogy egy ilyen hapsinak már egyszer nem jött össze egy házassága. Állítólag a volt felesége mindenbe belekötött, állandóan baszogatta, üvöltözött vele, így végül a párom lépett ki a házasságból. Szegény balga nő, a párom az első pasi volt az életében, úgyhogy nem tudhatta még, hogy sosem talál majd hozzá foghatót, kár volt elüldöznie magától.

Szóval férfiak, akik nem értitek mi kell a nőnek, íme a fenti leírás. Szerintem ilyen egy tökéletes társ. Ha mindenki így viselkedne egy párkapcsolatban, nem lenni ennyi szenvedés. Mondjátok, miért nem így működnek az emberek? Olyan nehéz jófejnek lenni egymással?