Létezik még olyan igazi, lélekből jövő, mindent kitöltő szerelem/szeretet, vagy ez manapság már eltűnőben van?

Szerintem ez nagyban függ a szerelmes felek hozzáállásától. Elég nevetségesnek tartom azt, amikor azt látom, hogy olyan emberek akarnak "igaz, mindent kitöltő szerelmet", akik senkinek nem nyílnak meg, csak "falat" állítanak maguk köré.

Lehet, hogy nem jön olyan könnyen az ilyesmi, tény, de ha igazi kapcsolatot akarok, akkor nem csak a másik embertől várom, hanem elsősorban én is teszek érte. Ez sok embernek nincs meg, álmodozásuk abból áll, hogy örökösen csak a másik embertől várnak mindent.

# 12 Pont annyira unatkozhattak, mint te, aki itt írogatod a hülyeségeket gyakorinxD

Sok költő inkább a szerelmi csalódásairól írt és nem "igaz kapcsolatokról", tehát nem föltétlenül őket kéne mintaképül venni.

Mondjuk az is elég sekélyes ember, aki csak a filmekből ismeri ezt. Én sosem nyálas hollywoodi filmekből példázódom, hanem közvetlen környezetemből, általam ismert emberek kapcsolataiból.

Én 13 éve vagyok a férjemmel (5 éve háasodtunk) és azt kell hogy mondjam, hogy minden ugyanolyan. Nyilván vannak viták, nézeteltérések, de ezeket mindig meg tudjuk beszélni. Én csak a saját kapcsolatomról tudok nyilatkozni, de azt látom, hogy nálunk azért működik ennyire, mert ugyanolyanok vagyunk. Ugyanaz a hobbink, ugyanazokat a zenéket szeretjük, ugyanúgy szeretünk menni, utazni, kirándulni. Ha olyan napja van, hogy nincs kedve semmihez, csak dögleni a kanapén, akkor nem csesztetem, hanem hagyom. Nálam is szokott ilyen lenni. De igazából ennyi idő elteltével is mindent együtt csinálunk. Együtt főzünk, takarítunk, kertészkedünk, csempézünk akár...

A mai napig ha előbb végez a munkában mint én, akkor bejön elém a munkahelyemre (csokival :D), ha én végzek előbb, akkor én megyek be elé. Közösek a barátaink is és azonosak a terveink a jövőre.

Nyilván a viták alkalmával hátrány hogy ugyanolyanok vagyunk, mindketten makacsak és önfejűek vagyunk. De mindig megoldottuk. Mindenben támogatjuk a másikat, szóval nálunk ez remekül működik.

De ismerek még néhány ilyen párt, szóval léteznek még ilyenek.

17-es azt írta, 20 évig azt hitte, aztán megcsalás miatt pofára esett.

Én nem gondolom, hogy ilyen esetben visszamenőlegesen meg kell kérdőjelezni mindent. Az, hogy ma már nem igaz a kapcsolatra a nagy és kölcsönös szerelem kifejezés, miért ne lehetett volna igaz 16-18 évre is akár? Mi állandó az életben?

Én őrületesen szerettem a férjemet, majdnem belebetegedtem, elképesztő dolgokat vészeltünk át együtt, ma meg már nem vagyok szerelmes belé. De az, ami volt, igaz volt, annak is meg van az oka, hogy elmúlt.

Kizárt dolognak tartom, hogy ki lehet bírni valaki mellett 20 évet a NAGY és KÖLCSÖNÖS szerelem nélkül.

Nem vagyunk egymás tulajdona, az érzések is jönnek-mennek, akár vissza is térhetnek, de ha a másikat szeretem, akkor elengedem, ha menni akar vagy elfogadom, hogy megtörtént vele, aminek nem lett volna szabad. Mert nem a tulajdonom. És nem dobom ki azt a 19 igaz évet azért, mert egyszercsak véget ért.