Egyet értetek azzal, hogy a megpróbáltatások/szenvedések megmutatják milyenek vagyunk valójában egy kapcsolatban is? N

Valahogy így néz ki a házassági fogadalom:

"Jóban rosszban, egészségben betegségben, gazdagságban szegénységben."

Az egész kapcsolat erre alapul. Akár házas az ember, akár nem.

Igen.

Én ha szeretem a másikat, akkor kitartok mellette, nem csak a jóban. Ha gondjai vannak, együtt kell megoldani, vagy ahogyan most neked van gondod, ha szeret, melletted kellene, hogy maradjon és támogasson, ez lenne a helyes.

Nem. Szerintem éppen az mutatja meg, hogy milyenek vagyuk egy kapcsolatban, hogy szenvedésnek fogjuk-e fel, ha valami gond támad. Egy kapcsolatnak a rossz időszakok épp úgy részei, mint a jók, és éppen az lenne a lényeg, hogy ne problémaként gondoljunk rájuk, hanem inkább mint egy új feladat, ami hozzátartozik a "barát(nő)i munkakörhöz".

Az például szerintem nagyon sokat mond valakiről, ha egy szakítás után olyanokkal jön, hogy "pedig én aztán nagyszerű barát(nő) voltam, kitartottam/tűrtem/segítettem akkor is, amikor...". Ezek az emberek szívességnek fogják fel, amit egy kapcsolatban csinálnak, pedig az olyankor a feladatuk.

Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy szerintem az semmivel sem jobb, hogy ha a párod úgy van vele, hogy háát... jó... érted hajlandó szenvedni..., mintha azt mondaná, hogy ő ezt nem tudja végigcsinálni.