Mit kezdhetnék ezzel az érzéssel? Szinte tökéletes kapcsolatom van, de most hirtelen túl sok lett.

Kedves 27-es! Bár süt a válaszaidból, hogy nem a kérdésre reagálsz, hanem a saját élethelyzetedet vetíted bele, azért megválaszolom - tanulságképpen magamnak és másoknak. Azt nem tudom, hogy te magad vagy az én helyzetemben és próbálsz magadtól valakit eltaszítani, vagy pedig a frusztráció beszél belőled, elutasítottak, gyanítom, inkább az utóbbi lehet.

De a válaszod olvastán pontosan az idéződött fel bennem, az a hiba, amit AKKOR elkövettem. Volt egy tökéletes kapcsolatom. Mindketten nehezített terepen indultunk, rossz családi mintákkal, rossz korábbi párkapcsolatokkal és már abban is rengeteg küzdelem volt, hogy egyáltalán képesek voltunk egy harmonikus kapcsolatot kialakítani - egymással. Nem voltunk már akkor sem tinik, tudtuk, hogy mekkora értéket hoztunk létre, mert az nem csak úgy lett, hanem közösen alakítottuk ki. Tény, hogy nem voltam kész, pedig azt hittem, készen vagyok. Én akkoriban fejeztem be a több éves terápiámat, amiben többek között az önértékelési zavaraimon dolgoztunk. Valójában a legelső randinktól ott volt bennem az érzés, hogy ő többet, jobbat érdemel nálam, de akkor még volt mellettem egy kiváló pszichológus, aki folyamatosan figyelmeztetett, hogy ne csesszem el ezzel a hibás gondolkodással. És amíg félre tudtam tenni az önértékelési zavaromat, addig a kapcsolat is jól működött, addig tudtam benne sokat nyújtani és tudtam értékelni azt is, amit kapok. A kérdés kiírása után még évekig voltunk együtt, és a párom folyamatosan jelezte, hogy RÁM van szüksége, arra, hogy újra olyan legyek, aki képes volt adni és kapni.

Hogy jobban járt volna-e mással, azt az idő beigazolta. Mert utána évekig külön voltunk és nem lett jobb, sőt... Volt lehetősége kipróbálni mással, két párkapcsolata is volt a köztes időben. Azok a kapcsolatok még kevésbé működtek, mint velem. Megcsalták, kihasználták, kifacsarták. Sokkal rosszabb helyzetben volt, mint utánam. Volt összehasonlítási alapja - és választott. Ő választott. Bármikor lenne lehetősége elmenni, de ő úgy döntött, hogy ez az a kapcsolat, amiért megéri dolgozni, küzdeni. Ahogy annak idején is, csak én nem hittem el akkor neki, hogy tényleg engem akar. Most már elhiszem. Elhiszem, mert most már mind a ketten tudjuk, hogy milyen lenne egymás nélkül, milyen lenne mással. Lehet, hogy a mi kapcsolatunk nem tökéletes... követünk el benne hibákat mindketten. Ő is követett el, nem is kicsiket. De még ezzel együtt is sokkal jobban működünk együtt, mint külön, vagy bárki mással. Annakidején, mielőtt a kérdést kiírtam, már volt egy sereg nehézség az életünkben, amikkel közösen kellett megküzdenünk és akkor kialakult bennem egy olyan érzés, hogy mi egy győztes csapat vagyunk, mindent meg tudunk oldani - együtt. Sajnos nem hittem akkor ennek az érzésnek. Most már hiszek.

Javaslom, hogy te is gondold át, miért értintett meg ennyire a kérdésem, mit mond NEKED, a saját életedben és azon kezdj el dolgozni. Mert minden, ami a másik emberben zavar, az valójában bennünk van, csak nem akarunk vele szembenézni. Én mindenesetre köszönöm neked, hogy emlékeztettél arra a régi énemre, amelyik elszúrta! Szükségem van, volt és lesz ezekre az emlékeztetőkre, valószínűleg egész hátralévő életemben. Az egyik válaszadó írta: az önértékelési zavart nem lehet megoldani, csak megtanulni kezelni. Én mindenesetre megkértem a páromat, hogy valahányszor problémákat hozok fel, figyelmeztessen, kérdezze meg, hogy ez valóban fontos-e, vagy csak nem tudom elfogadni azt, hogy boldog vagyok vele.

Korábban rengeteg értelmes és értékes hozzászólás érkezett a kérdéshez. Érzékelem, hogy azokat nem te írtad, mert ők a kérdésre reagáltak, ami úgy szólt: "mit kezdhetek ezzel az érzéssel...?" A te kommented pedig nem a kérdésre válaszolt. Mert szerintem a kérdés egyértelműen arról szólt, hogy én szeretnék változtatni ezen az állapoton és ehhez kértem segítséget, tanácsot, útmutatást. Sokaktól kaptam is.

De akkor átalakítom a kérdést a kedvedért: szerinted egy negyvenes férfi, aki a jelek szerint eddig mindig rosszul választott, akinek nincsenek jó párkapcsolati mintái, mégis honnan akasztana le valakit, aki teljesen rendben van lelkileg és akivel jobb kapcsolata lehetne, mint velem?