Mit kezdhetnék ezzel az érzéssel? Szinte tökéletes kapcsolatom van, de most hirtelen túl sok lett.

1. Korábban voltak önértékelési zavaraim, de ezt már (szakemberrel) sikerült átdolgozni. Most már elhiszem, hogy megérdemlem a jót. El is várom.

2. Nem hiszem, hogy kiszerettem volna belőle, mert épp a napokban volt, hogy társaságban voltunk, egy pillanatra rásandítottam a páromra, és elolvadtam a puszta gondolattól, hogy ő a társam. A randikra úgy készülök, mintha első randira mennék, izgatott vagyok, pillangók repdesnek a gyomromban, vágyom a találkozásra. Olyan "tüneteket" produkálok, mint egy szerelmes tini, magam is meglepődöm magamon.

3. Mielőtt összejöttünk, két évig voltam egyedül és megtanultam jól érezni magam, teljes életet élni egyedül is. Nem éreztem magam magányosnak. Szóval abszolút nem vagyok kapcsolatfüggő. A kapcsolatunk kívülről-belülről nézve egyaránt ideális. Nem állítom, hogy nincsenek apróbb konfliktusok, de tényleg mindig tudjuk kezelni már a felmerülésükkor.

Az tény, hogy korábban hosszú távon jól működő kapcsolatom nem volt, tehát nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy év után is szerelmes vagyok. Értelmezhetetlen számomra a dolog, szinte "várom" a kiégést, az elfásulást, az unalmat, ehhez képest a kapcsolatunkban még mindig bőven van lángolás. Nem ehhez vagyok szokva, ez ismeretlen terep számomra.