Ti dobtatok már pasit ilyen miatt?

Szerintem nem nagy elvárás, én is hasonlót keresek nőben :). De a környezetemben azt figyeltem meg, hogy hiába keres az illető jól ha nem a párjával él akkor otthon vagy lakótársakkal lakik.

28F

Az a baj, hogy akinek ezek a feltételek megvannak, arra inkább a riherongyok próbálnak tapadni, mert érzik a pénz szagát. A sok ilyen nőtől pedig egy idő után elmegy az ember kedve.

Nekem pl van egy kis lakásom, egy autóm, és egy tök átlagos 180-as fizetésem. Nem Pesten lakom, de megyeszékhely, de egyszerűen nem találok olyan nőt, akinek lennének céljai, álmai. Mindegyik csak bulizni akar, inni, és szórni a pénzt. Nekem ez nem hiányzik, mert nem jutok ezzel közelebb a saját céljaimhoz. Egy ideje már nem is ismerkedem, mert nincs kivel. Pedig nincsenek ultra nagy elvárásaim...

30F

100 ezer alatti fizetés tényleg alacsony, abból eléggé nehéz megélni, de más az, ha valaki ezzel meg is elégszik, és beletesped, meg más az, ha valakinek ez csak időszakos, de keresi a kitörést, előrelépést. Az utóbbi képes továbblépni, ahogy én is képes voltam rá, és ezzel nem vagyok egyedül.

Aki nem törtet, hogy jobb legyen, az valóban, felejtős, főleg, hogy én is hajtottam. Jó, nincsenek millióim, de elértem egy olyan szintet, amikor már nem kell azon gondolkodni, hogy vehetek-e magamnak egy tábla csokit vagy egy doboz epret a következő bevásárlás alkalmával.

De én már 30-as vagyok, más korosztály, másképp kerülnek mérlegre ezek a dolgok, mint huszonévesen. Huszonévesen még az ember próbálgatja a szárnyait, építi a karrierjét, amit lehet, hogy a legalján kezd kulimunkával, de azért harmincas korra már nem ott kellene tartani. Szóval egy huszonévestől én anno jobban elnéztem annyi idősen, hogy még nem áll fix talajon, én is mozgásban voltam, de arra törekedtem, hogy haladjak, és elérjek egy olyan szintet, amivel már lehet tervezni, és megállhatok, egy korombelitől már azt várom el, hogy azért egy alap legyen meg, és ne legyen labilis a megélhetése. Magamat eltartom, de még egy ember már nem fér bele.

Ez a mi generációnk betegsége. A pasik későn érnek, nem küzdenek, inkább a kényelmet válasszák, nem akarnak elköteleződni és fejlődni. Otthon a mamahotelben sokkal kényelmesebb, anya megfőz rá, kimossa a gatyát, megágyaz neki, rendet rak helyette, hát ki a franc akarná eldobni ezt a kényelmet? És még meg is tudja magyarázni, mert nem tanult anno (nem baj kisfiam, csak a kettes meglegyen), ezért kevés a fizetés, tehát ő tök jogosan lakik még otthon, mert minek dobálja ki az ablakon azt a kicsi pénzt is saját lakás vagy albérlet miatt.

Na de a kérdésre a válaszom az, hogy helyzetfüggő. Ha valaki azért lakik még otthon mert tényleg olyan helyzetben van, hogy nincs jobb lehetőség, akkor azt még megértem és elfogadom. De ha csupán egy lusta disznó, mint fentebb írtam (ami a kupiból egyértelműen látszik), akkor lapát, mert az ilyen tipikusan anyuci kisfia, akinek még a feneke is ki van törölve, azzal meg nem lehet jövőt tervezni. Tapasztalat. Az olyan csak anyucitól "pótanyucihoz" akar hopponálni.

Istenem, az ilyen kérdések is már annyira fárasztóak...

Igen, vannak alfahím macsók akik csudasokat keresnek, 30 évesen már saját Audijuk van és a Rózsadombon laknak egy 300 m2-es villában... Csak azok sajnos mind foglaltak (és általában nekik is megvannak az elvárásaik aminek sok nő nem tud megfelelni).

A magyar nettó medián bér 110-120 ezer körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók 50%-a keres ennél szarabbul és 50%-a keres ennél jobban. Ha feltételezem, hogy sok fiatal keres ilyen szinten, akkor hogy lehet elvárni tőle azt, hogy külön éljen aputól és anyutól, közben pedig legyen még saját lakása is? Ja, és akkor az asszony még gyerekeket is akar, akiket fel kell nevelni. Miből?

Ja és persze közben nem mehet el külföldre kubikosnak, mert az meg hazaárulás. Vagy ha mégis elmegy, akkor garantáltan megcsalja az asszony (10-ből 9 család így működik az ismeretségi körömben) és láttam már olyant is, hogy más pulyáját nevelte a csávó; miközben persze egy német vágóhídon robotolt.

Szóval igen, nagy elvárás. A férfiak nagy része ezért sem akar ismerkedni...

(Csak közben eszembe jutnak azok az ismerősök, akiknek még érettségijük sincsen, mégis simán találtak maguknak barátnőt úgy, hogy egyszerűen csak link f..szok; a lánnyal meg azt csinálnak, amit akarnak)

Ha én elértem annyit az életben, hogy fenn tudom tartani magam a fizetésemből, mi a nyavalyának vegyek a nyakamba koloncnak valakit, aki erre képtelen? Ha gyereket akarok, szülök vagy örökbe fogadok, de egy felnőtt ember ne rekedjen már meg az eltartottak szintjén, ha én sem rekedtem meg. Akinek ez nem tetszik, tehet egy szívességet. A kérdező elvárásai a saját szintjét tekintve teljesen reálisak. Az, hogy vannak, akik ezt képtelenek megugrani, nem számít, nem azonos szint, nem működne a kapcsolat hosszú távon.

Lehet lepontozni ezt is...

Ilyen miatt nem dobnám, akkor dobnám ha a közös dolgaink nem lennének összeegyeztethetőek.

Pl, a barátom festőként dolgozik havi 180-200at keres, de szombaton is dolgozik estig, és hétköznap is este fél8 mikor hazaesik, és korán is kel. Szóval hétköznap sokat nem találkozunk, inkább a szombat este és a vasárnap a miénk.

Az, hogy normális körülmények között él, az túlzás, mert otthon lakik, és haza is ad pénzt, és sok a balhé a családjában, nála szinte sose megyünk, ő jön hozzánk.

Ja és nincs jogosítványa sem autója. (Nekem van.)

Én most diplomázok, remélhetőleg hamar találok állást, egy 150-180 közötti fizetésért. Úgy tervezzük hogy ebben az évben még gyűjtögetünk és jövő évtől pesten összeköltözünk egy albérletbe. Remélhetőleg ketten fent tudjuk tartani.

Ez normális neked? :)

Én nem hagynám el a barátom, megfelel így a dolog.

Ha együtt fogunk lakni nem lesz putris a lakás, két fizetésből pedig szerintem meg tudunk majd élni.

Szerintem ha szeretnéd a pasid nem jutna eszedbe sem a szakítás, hanem együtt, közösen dolgoznál a jövőtökön, de bocsi, ha rosszul látom.