Aki tartósan egyedül él, hogyan bírja? Szeretné, hogy ez megváltozzon, vagy beletörődött?

Én beletörődtem. Próbálom azért jól érezni magam, de inkább csak várom, hogy teljen az idő. Nem mondom, hogy lemaradtam dolgokról,mert azért vannak szép emlékeim, de úgy érzem tartós boldogság nem volt az életemben. Ami volt, az sem annyira köthető párkapcsolathoz sajnos, és ezért vagyok egyedül.

Néha ismerkedem online, barátaimmal elmegyünk programokra, de nem történik semmi.

Néha van 1-1 randi, de nem bízom el magam. Nekem is vannak azért még vágyaim, álmaim, amiket szeretnék,de ... hagyjuk.

Az előzmény talán az, hogy sokáig vártam valakire, és tudtam előre, hogy nem lesz változás, nem lesz az vele, amire én igazán vágyom és sodródtam, próbáltam jobbat találni nála, de nem sikerült sajnos. (közben sajnos az életem más területén is voltak nem az, hogy problémák, de nehezítő körülmények, amelyek ugye nem számítottak volna,ha van egy normális társ mellettem)

Most meg már úgy vagyok, majd lesz valahogy, de ha nem lesz sehogy, hát már azt is megszoktam...

29N

nehogy már 30 alatt beletörődjetek :)

miért nem veszitek kicsit lazábban?

megismerni valakit gondolom mindenkinek megy, utána jöhet egy laza kapcsolat és ki tudja lehet belőle akármi :D

ha ez sem jön be, elmegyünk együtt sörözni, onnan tuti vigyorogva jövünk haza :D

2 éve vagyok egyedül már, részben azért, mert így akartam, részben azért, mert nem nagyon találtam olyan nőt, akivel el tudtam volna képzelni hosszú távon.

Egy 5 évig tartó kapcsolatomnak lett vége akkor, utána próbálkoztam egyből randikkal, csak hogy ne legyek egyedül, de rájöttem, hogy kell egy kis idő, hogy felejteni tudjak, addig semmi értelme. Azóta pedig mindig azokat sikerül leszólítanom, akinek van barátja, vagy a pénz az első kérdése. Pedig egyáltalán nem a plázacica lányokhoz megyek oda, hanem teljesen átlagos lányokhoz.

Azóta kitűztem magam elé célokat, álmokat, amiket szeretnék megvalósítani, és ezekre törekszem jelenleg. Egyedül azért több pénzt tudok félrerakni, így minden hónapban közelebb kerülök a céljaimhoz. Persze jobb lenne egy társsal elérni ezeket, de talán majd jövőre. :)

29F

Szia(sztok)!

Szerintem ebbe nem lehet beletörődni, az ember társas lény. Egy ideig jó mókának tűnik, (kb. mint a Reszkessetek Betörőkben mikor Kevin ráébred, hogy most mindent szabad :)) ) de nem csak az a probléma, hogy jön a fűtésszámla, és neked kell feltölteni a hűtőt. Nem egyszerű, ha nem vár haza senki, nem tudod elmesélni itthon senkinek, mi történt aznap munkában/egyetemen, stb., és hiába vannak az embernek barátai, néha átjönnek, de az közel sem pótolja az együttélést. Egyelőre sikerül, de nehéz így normálisnak maradni mind lelkileg, mind anyagilag.

2 és fél éve tart ez az állapot, bár ebből fél évet együtt éltem egy lánnyal, akit - a sors iróniája - itt ismertem meg. :) Sem az a kapcsolat, sem előtte a családommal való együttélés nem volt emberhez méltó, így tudom a leírtak ellenére is "élvezni" valamennyire az egyedüllétet, de továbbra is azt mondom, ezt sem megszokni, sem ebbe beletörődni nem lehet, pedig nem vagyok különösebben extrovertált.

Furcsa látni az emberek hozzáállását ehhez, és a párkapcsolatokhoz. Nem szeretem ezeket a kimondottan társkeresésre kitalált oldalakat, nekem ez olyan, mintha az ember kipakolná az "árut", a vásárlók pedig válogatnának, mint a hentesnél :D Egyedül a Tinder, amit használok, és igyekszem ezen kívül is ismerkedni más oldalakon, vagy személyesen. Sose jutott volna eszembe várni a sült galambot, vagy egy kalap alá venni az összes nőt, pedig bántak velem is rosszul bőven. Attól, mert 2-3 (-8-10, stb.) lány az arcomba hazudott, vagy nem nyílt meg, később derültek ki dolgok stb., biztos vagyok benne, hogy vannak őszinte, kedves lányok, akik inkább együtt oldanák meg a problémákat, alkalmazkodóak amennyire én is, és ugyanúgy azzal törődnének a kapcsolatban, hogy az életünk fénypontja legyen az együttlét. Amúgy sem szokásom feladni, de nem is értem, hogy miért kellene. Normálisak mindenhol vannak, csak a diliházban nem, azt meg ugye bezárták :)

A másik, bár ezt már mindenhol észrevettem, hogy 30 felett is alig van kb. valakinek családja. Értem hogy most ez a trend meg karrier meg minden, én is évek óta dolgozom, de ha lesz egy társam, én ezt elképzelni nem tudnám, én akkor már viszem az oviba a gyerek(ek)et, az biztos. Furcsa nekem ez, hogy sokan elfelejtettek felnőni. Sokan tényleg 30 körül is az egeret meg a szelfi botot fogják a kisfiuk/lányuk keze helyett. Másban nem vagyok ennyire hagyományőrző, igyekszem haladni a korral, de ezt sose fogom tudni megérteni.

Kissé off lett a vége, de úgy éreztem, ezeket muszáj hozzátennem a témához. Köszi, hogy elolvastad, további szép napot! :)

21/F

Válásom után volt néhány futó kapcsolatom, amik nem tettek túl jót nekem, ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy ideig egyedül leszek. Két évig dolgoztam magamon, fejlesztettem az önismeretemet. Közben tudatosult egy csomó minden, hogy miért voltak olyanok a kapcsolatom, amilyenek, hogy miért választottam mindig rosszul és hol szúrtam el menet közben.

Időközben megtanultam egyedül is boldog lenni. Nem beletörődés volt, mert átmeneti állapotnak tekintettem, hanem úgy voltam vele, hogy nekem nem akármilyen kapcsolat kell, hanem olyan, amiben tényleg boldog vagyok.

Két év után kezdtem el újra ismerkedni, és ahol egy picit is rosszul éreztem magam, azonnal kiléptem. (Azért sokat tanultam ezekből az ismerkedésekből: tudatosult, hogy mire van szükségem és mire nincs.)

Aztán egyszer csak megismertem valakit, akivel minden simán ment, akivel tényleg olyan volt minden, mint amire vágytam. Összejöttünk. És a két évnyi önismereti munka bizony meghozta a gyümölcsét, mert eleve más szempontok alapján választottam társat és másképp is működöm a kapcsolatomban, sokkal jobban tudom kezelni a helyzeteket.

Életem legjobb párkapcsolata a mostani, pedig már túl vagyunk a kezdeti rózsaszín ködös időszakon. És mégis boldog vagyok és szerelmes! :)

Szóval én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy az egyedül töltött időt használja ki hasznosan, és fejlessze önmagát, az önismeretét, a kommunikációját, a konfliktuskezelési stratégiáit, akár szakember segítségével is, mert ez nagyon megtérül!!!

Lassan két éve váltam el, de előtte is egyedül voltam pár évig mert az exem külföldön élt/él.

Egyedül nevelem a gyerekemet. Van egy barátság extrákkal kapcsolatom, de nem keresek párkapcsolatot, mert egyelőre nehezen tudom elképzelni hogy valaki el tudja fogadni, szeretni a gyerekemet, főleg úgy, hogy én már nem fogok neki közös gyereket szülni.

Nehéz ügy. Néha vágyom egy párkapcsolatra, jó volna reggeleként egy férfi mellett felébredni akit szeretek,akihez odabújok, jó volna valakit este hazavárni. De ha reálisan belegondolok, praktikusabb és célszerűbb egyedül lennem, már csak a körülmények miatt is.

N 38