Valaki megmagyarázná a férfiak gondolkodását ilyen helyzetben?

Nem tunt fel senkinek a kovetkezo: nem fekszem le barkivel, ami azt illeti hazassagig egyaltalan...''

Mondja egy 18 eves kislany, aki allitasa szerint hatarozott, stbstb meg szep is.

Na es szamara a belso ertekek a fontosak.

Nem fura itt a kepletben, hogy tulkeppen nem volt pasija de meg igy is megkertek a kezet /lehet tippelni, gondolom elso alkalommal elmondja a csaj, hogy nuku dugas hazassagog, igy par honap tali utan johet a lanykeres, ugye tenyleg nagyon erett lehet a csaj, ha ilyen naiv , konkretan buta/

Es meg van lepodve, h 'utolag' kiderul, h idiotak voltak a pasik.

Kislany, sulyos gondok vannak a fiatal buksidban. Igy ezt nem lehet. Sot konkretan lehetetlen. Vagy ha ragaszkodsz ehhez, akkor a teologia szakra jaro sracok kozot keresgelj, de meg az sem biztos, h ok nem rohognek ki.

10: Ellenkezőleg, sokkal inkább a valóságban élek, mint nagyon sokan, akik ha tapasztalnak valamit, akkor kitalálnak rá egy nekik tetsző, önmagában relatíve logikusnak tűnő magyarázatot és ahhoz ragaszkodnak tűzön-vízen át, megspórolva a további gondolkodás fáradalmát és elkerülve, hogy veszélybe kerüljenek az önkényesen megállapított kis axiómáik, amikkel saját jellemhibáikat racionalizálják. (Mondok példát is, hogy értsd mire gondolok: például amikor valaki előítéletes és külső alapján ítél másokat, akkor előállít egy elsőre jól hangzó gondolatmenetet, mondjuk hogy ez nem is alaptalan viselkedés, mert aki csúnya, az rosszul szocializálódott, szóval úgysem lehet rendes ember. Biztos mások is így gondolkodnak és eleve nem is a külseje miatt közösítették ki a szerencsétlent, hanem mert rosszul szocializálódott, hisz ki volt közösítve. Öhm, várjunk csak... mindegy, az eleje jól hangzik, azt azért elküldöm)

Amit írtam az a tapasztalataimra épül, amiket úgy szereztem, hogy hajlandó voltam kritikusan kezelni a saját elképzeléseimet és nyitottan kezelni az új tapasztalatokat, gondolatokat. Igazán nem nehéz, próbáld majd ki egyszer. Mondjuk majd ha már fel tudod fogni, hogy ha válaszolsz a kilences hozzászólónak, akkor mire ő elolvassa a válaszod, addigra az eredeti hozzászólása már nem "9/9", addig tényleg nem érdemes.

12/12

Rendben, ez mind csak vagdalózás volt, most pedig jöjjön az indokod, mert eddig csak alaptalan arrogáns viselkedéssel, és idegen szavak vagdalózásával próbáltad megmondani, hogy te vagy AZ önkritikus felsőbbrendű ember, de ha tudni akarod, az emberek nagyjából 90%-a ugyanezt gondolja magáról.

Mellesleg nem tudom mi kivetnivalót látsz a gondolkodásomban. A szociális dolgok tanulhatóak, és akiket gyerekkorukban kiközösítenek, azok szociálisan sokkal fejletlenebbek lesznek, mivel ez az időszak az, ahol a leggyorsabban tud(na) fejlődni az ember, és utána már nehéz pótolni az ilyesmit. Amúgy nem tudom feltűnt-e, de írtam, hogy vannak kivételek, de semmiképp nem fog pozitívan hatni egy ember fejlődésére az, ha a környezete kitaszítja.

Amit írt a kérdező, hogy az egyik vagy 4x megkérte a kezét is pont erre a problémára utal. Annyira elkeseredett életet élt, hogy amint valaki elhúzta előtte a mézesmadzagot, egyből megpróbálta azt magához láncolni, szimplán azért, mert ilyen érzésben még soha nem volt része, és fél elveszíteni.

Mellesleg én is tapasztaltam. Gyerekkoromban csúnya voltam, és mindmáig kihat rám a dolog, 24 évesen is. Ha 10 percre egyedül hagynak egy forgalmas utcán pánikroham tör rám, de ez csak egy példa a sok hiányosságomból, ami gyerekkoromban alakult ki.

Szeretném hallani, hogy mik a te indoklásaid, mert az nem indoklás, hogy "ha nem feltétlen igaz". Ha lehet általánosítani, akkor általánosítani is kell. Ugyanúgy, mint a cigányoknál. Teljes mértékben liberális ember vagyok, és tudom, hogy vannak rendes cigányok, barátkozok is velük ha olyanok, de akár járnék is egy cigány lánnyal, ha az megfogna, viszont ha meglátok egy csapatot belőlük az utcán, átmegyek a másik oldalra. Ilyen az élet, és ha mást gondolsz, mint mondtam, álomvilágban élsz.

Azt nem tagadom, hogy a kiközösítés olyan sérülésekkel jár, amik hosszútávon nagyon megnehezíthetik az ember életét. Az zavar, hogy te erre hivatkozva azt ajánlod, hogy az emberek kerüljék a sérülteket, mint a pestisest és csak a szép és népszerű embereket értékeljék. Holott tapasztalatom szerint nagyon sok kiközösített ember van, akik a megfelelő közösségben, ha elkezdenek támogatást és pozitív visszacsatolást kapni, rengeteg fejlődésre képesek és sokkal értékesebb társaság lehetnek, mint az utcán hömpölygő kirakati babák tömkelege. Persze még többen vannak, akiknek hiába minden jóindulat, mert nincs meg bennük az indíttatás, hogy akármennyi segítséggel kikapaszkodjanak a nyomorukból, de ezek az emberek nem sok lószart érnének akkor sem, ha ők lettek volna a gimis focicsillagok, egyszerűen hiányzik a jellemükből, ami értékessé teszi egy ember társaságát, legalábbis számomra.

A te gondolkodásoddal az a bajom, hogy hiába ismered el, hogy a kiközösítettek problémája maga a kiközösítés, mégis ennek folytatását támogatod azzal, hogy a kérdezőnek, aki saját bevallása szerint nem von le előítéleteket a másik külseje alapján, azt írod, hogy nagyon rosszul teszi és a legutóbbi válaszodban is tulajdonképpen azt írod, hogy az emberek többsége előítéletes és ez így van jól, nos, mert így van. Ezzel a hozzáállással egész egyszerűen soha a büdös életben nem lesz változás, de még remény sem rá.

Persze ha jól sejtem (és mondd meg nyugodtan, ha nem), számodra a bárminemű változás is csak irreális álomkép csupán, hiába bizonyosodott be már többször a történelem folyamán, hogy a társadalom értékrendszere hosszas küzdelem árán megváltoztatható. Valahol meg is értem, az is egy módja a téged ért sérelmek feldolgozásának, ha internalizálod* a téged bántók értékrendjét és a saját sorsodat tekinted az egyetlen lehetőségnek a hozzád hasonlók számára. Én viszont úgy gondolom, hogy ez a gondolkodásmód társadalmi szinten káros és még tovább ront egy eleve súlyos problémán, ezért aztán hangoztatni fogom a tiéddel ellentétes véleményemet és tapasztalataimat. Csak remélem, hogy nem haragszol ezért.

*internalizál, interiorizál:elméletet, viselkedési szabályt magáévá tesz, bensővé tesz, teljesen elsajátít, (a szabály) benne ösztönössé válik, vérévé válik

Elnézést az idegen szavakért, hidd el, nincs benne semmi szándékosság, egyszerűen ilyen az írás-stílusom. Ha a szövegkörnyezetből nem is derül ki a jelentésük, guglival szerintem elég könnyen megállapíthatóak, de tessék:

relatíve: relatív, viszonylagos

axióma: Alaptétel, alapigazság, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe.

Gondolom, ezek okoztak problémát az előző hozzászólásomban, ha van még valami, nyugodtan szólj.

Te kevered össze a társadalom értékrendszerét a természettel. Először is azt kell felfognod, hogy az ember is csupán egy állatfaj, és ugyanúgy a legtökéletesebb egyedet favorizálja minden tagja a szaporodásra, és ez x ezer éve is pont így volt, ez nem is fog változni a közeljövőben. Az, hogy a kérdező a társadalmi elvárásoknak megfelelően elültette magában a sokszor, sok helyen hangoztatott gondolatot, miszerint "a külső nem számít" csupán egy saját magával szembeni hazugság, de mivel ott motoszkál benne ugyanaz az emberi (állati) ösztön, az ideális férfit fejben a saját ízlésének megfelelőnek képzeli el. Ha az a kettő, akiről írt ilyenek lettek volna, akkor nem fogalmazott volna úgy, hogy "kifejezetten csúnya fiúk".

Az én gondolkodásmódom lehet, hogy nem világmegváltó, de reális. A jelenlegi dolgokat jól látom. Az, hogy szerinted milyennek kéne lennie egy ideális társadalomban a csúnyább emberek szerepének nem tükrözi a jelenlegi állapotot. Sőt, még te se szívesen barátkoznál csúnya emberekkel. Esetleg empátiából vagy sajnálatból váltanál vele pár szót, és rendesnek próbálnád beállítani magad (ami színészkedés), de legbelül te is inkább a szép lányhoz mennél a szoba másik végén, és valamilyen csoda folytán sokkal nagyobb érdeklődést mutatnál a mondandója iránt. Mert itt nem csak a bully viselkedésről van szó, a kiközösítés nem ott kezdődik, hogy bas.ztatjuk a másikat, hanem hogy egyszerűen, nem foglalkozunk vele, és ez a "hagyjuk őt békén" mentalitás se fog neki jót tenni, szociálisan nem fog fejlődni.

Hinni abban, hogy a jövőben mindenhol mindenki szeretni fogja egymást, az nem reális gondolkodás, és a liberalizmus se ezt hirdeti. Tolerancia valamilyen szinten lehetséges, most is az van, de mindig lesznek olyanok, akik ezzel szembe mennek.

'''Persze még többen vannak, akiknek hiába minden jóindulat, mert nincs meg bennük az indíttatás, hogy akármennyi segítséggel kikapaszkodjanak a nyomorukból, de ezek az emberek nem sok lószart érnének akkor sem, ha ők lettek volna a gimis focicsillagok, egyszerűen hiányzik a jellemükből, ami értékessé teszi egy ember társaságát, legalábbis számomra. '''

Ezt hogy dontod el? Ugye itt arrol regel a srac, hogy letezik emberi termeszet, ami nem szuksegkeppen pozitiv.

Es azt kell mondjam igaza van

Szamodra is dontes , meregles kerdese, hogy befogafsz e a tarsasagba egy 'serult' embert. Nem fakad a termeszetedbol. Holott egy nem serult emberrel kapcsolatban ez a kerdes fel sem merul.

A tobbi finghamozas.

Van ra egy tippem, h gender studiest nyomod te is. Hihetetlen, mennyi alszent embert gyart az az altudomanyos pprojektt.

Beszelsz itt internalizasarol, meg toleralasrol, meg tuti erzekenyito okorsegekre is jarsz. Megmondom mit szokott ez eredmenyezni. Sajnalkozast, lesajnalast, amivel potolod a cselekvest. Tegyuk fel, h serult emberekkel foglalkozol /vagy majd fogsz/ El fogod hivni a sajat kozegedbe tarsasagkent, azert, hogy pozitiv ertekeket internalizaljon? /nem fogod/ Csak munkapadkent tekintesz rajuk.

Hú, hát az első bekezdésedre még akartam rendesen válaszolni, de a továbbiak világossá tették, hogy számodra a magadból való általánosítás azt jelenti, hogy ahelyett, hogy próbálnál felülemelkedni a hibáidon, amikkel amúgy tisztában vagy, inkább úgy állítod be a fejedben, mintha azok természetes alaptulajdonságok lennének, amikben mindenki osztozik. Szerintem ehhez rám nincs szükséged és nekem is fölösleges tovább vitáznom, hisz akinek az eddig általad leírtakból nem egyértelmű (és ezúton is köszönöm az őszinteséged, ez dicséretes vonás még akkor is, ha abba a tévképzetbe ringattad magad, hogy mindenki olyan szánalmasan gondolkodik, mint te), hogy tipikus példája vagy az általam is emlegetett gyenge jellemű embernek, akit túl sok sérelem ért, és kár komolyan venni a véleményed, azt úgysem győzi meg, bármit is írok.

Bár tudom, úgysem érdekel, hisz a saját önértékelési zavard vetíted ki mindenkire, de azért elmondom, hogy egyáltalán nem tartalak alsóbbrendűnek, csak épp egyesíted magadban azon gondolkodásmódok egész sorát, amik a világot egy a lehetségesnél sokkal élhetetlenebb hellyé teszik és ami az egészben a legfájdalmasabb, hogy tisztában vagy ezeknek a káros hatásaival, mégis azonosulsz velük. Egyszerűen csak nagyon-nagyon különbözünk egymástól, aminek én örülök és szerintem te is örülnél neki, ha nem bizonygatnád magadnak állandóan, hogy mindenki pont olyan, mint te.

Egy nap talán, ha nem is fog mindenki mindenkit szeretni, de te talán képes leszel legalább elméleti szinten szóba állni a gondolattal, hogy nem minden ember egyforma az egyének pedig változhatnak, és akkor esetleg folytathatjuk ezt a vitát. Addig is Live long and prosper*

*Bocs, ezt azért nem bírtam ki.