Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hazudtam, de nem csak a koráról és ideje bevallanom. Hogyan?
Figyelt kérdés
20 éves lány vagyok, ő pedig 30. 10 év korkülönbség van köztünk...Megismerkedtem Vele még januárban. Egyikünk sem kapcsolat céljából írt a másikkal, csak simán beszélgettünk. Hogy jobban megismerjük egymást, elkezdtünk találkozgatni, viszont ugye én a szüleimmel lakok és ezért be kell "jelentenem", h kivel megyek ki. Tudtam, h anyám nem fogja jó szemmel nézni, sőt tiltani is fogja a találkozgatást ha elmondom, h 10 év van köztünk, ezért 4 évet letagadtam a korából, gondolván, h "csak beszélgetünk, több úgysem lesz köztünk, hisz mit akarhat egy 30-as pasi egy 20 évestől", úgyhogy nem baj ha anyu nem tudja a valós korát. Persze pár hónap múlva ez az elméletem megdőlt... Mindketten vonzódni kezdtünk egymáshoz, nagyon jól érezzük magunkat egymással és az a 10 év abszolút nem vehető észre. Komolyodik köztünk kapcsolat, mivel már a családja pár tagja megismert és a nyárra néhány napos kirándulást tervez, szóval lassan-lassan be kell mutatnom őt. Nem tudom, h anyuméknál hogyan kezdjek bele, h nem is annyi idős amennyinek mondtam, hanem öregebb,mivel anyu már a 26 éves korra is húzta a száját, h szerinte idős hozzám... és van még valami... házas volt, de a felesége lelépett az akkori 4 hónapos lányukkal, szóval elvált és gyereke van... Jelenleg vizsgaidőszakom van, ezért most biztosan nem tervezek erről beszélni, esetleg utána... Ti hogyan kezdenétek ebbe bele?? Megőrülök ha esetleg tiltani fogják a kapcsolatot és ezt sajnos a szüleimből kinézem! Nagyon boldog vagyok vele, de ez a boldogságérzetem hamar elillan ha belegondolok abba, h a szüleim nem tudják róla a teljes igazságot és sokszor enyhe depresszióba kerülök, h nem oszthatom meg velük a boldogságomat... Könyörgöm, az oltogatásoktól kíméljetek, mert én is tudom, h már az elején őszintének kellett volna lennem.2015. jún. 2. 10:28
11/21 A kérdező kommentje:
Köszi a véleményedet, de szerintem ez hülyeség, h nem elmondani a korát és "majd kiderül" alapon lenni... Szerintem a szülők első kérdései közé tartozik, h hány éves... :) És erre mit mondjak? H nem mondom meg, majd úgyis kiderül??? :D
2015. jún. 2. 11:24
12/21 anonim 
válasza:
válasza:Én még csak 19 éves vagyok, de úgy látom hogy te baromira gyerekes és életképtelen vagy, már bocs. Anyádnak mégis miköze ahhoz, hogy te kivel vagy? Én orvosira járok, a barátom szakközépbe. És fiatalabb nálam fél évvel. Mikor anyu megtudta, hát nem tetszett neki, mert hogy csak szakközépbe jár, ami sokmindent elárul anyám gondolkodásáról, de nem anyámnak kell a pasimmal lenni, nem ő fogja vele a napjait tölteni, hanem én, és a legkevésbé sem érdekel, hogy mit gondol. Az én életem, az én kapcsolatom, és nekem senki nem fogja megmondani mit csináljak. Na ennyi. Megmondod neki, hogy 30 éves, mert féltél, hogy mit szól, és utána mi az, hogy tilt tőőle? :DDD hát marha vicces vagy komolyan :D Ilyen nincsen. Nem 10 éves vagy.
13/21 anonim válasza:
válasza:Annyiban mondjuk lehet benne valami, hogy téged már kikérdezett anyukád az "alap" kérdésekből, tehát nem biztos, hogy az első kérdések között lesz az, hogy hány éves.
Viszont jelen esetben esélyes, hogy legkésőbb akkor felmerül, mikor kiderül, hogy volt házas.
Van egyébként még egy verzió, de én ezt nem pártolnám. Ha várható a tiltás, miegyéb, akkor játszhatjátok otthon, hogy 26 éves. Volt egy jó barátom, 18-29 volt a korkülönbség náluk a srác javára. Fiatalnak is nézett ki egyébként, a lány szülei (meg ismeretlen nagynyilvánosság) előtt 23-nak vallotta magát, csak a szűk baráti kör tudta a valót.
Ez is működhet, de könnyű belebukni, így én nem javasolnám, amíg van rá remény, hogy a szüleid lenyelik a dolgot.
Párod egyébként tud a félelmedről? Mit szól hozzá? Lehet, hogy közel sem veszi annyira komolyan, mint te, és esetleg előrukkol egy jó megoldással. :) Végül is, ő lesz a tortúra tárgya.
14/21 anonim válasza:
válasza:#12,
Nem én vagyok a kérdező, de szerintem inkább ez a reakció a gyerekes. :) Tök jó, hogy nálad ilyen családi idill van, de nem minden család ilyen.
Én speciel 25 éves vagyok, anyám mégis megpróbál tiltogatni a páromtól, mert az ő fedele alatt élek, ő parancsol... Lehet erre mondani, hogy idióta vagyok, hogy felnőtt fejjel hagyom, de a körülmények sokban befolyásolnak. És igenis le kell nyelnem felnőtt nőként, hogy beleszól az életembe.
Ettől még nem vagyok gyerekes. Sőt...
Szóval, de igen. Ilyen van. Nem csak tíz évesen.
15/21 anonim 
válasza:
válasza:A korát a legkönnyebb beadni, legközelebb, ha szóba kerül, megmondod, igazából 30 éves, csak valamit félreértettél az elején, és azt hitted, már említetted.. Engem az aggasztana, hogy a felesége lelépett a kicsi gyerekkel??? 4 hónapos babával akkor lépnek le, ha a pasi a kiállhatatlannál is rosszabb, plusz ez azt jelenti, gyerektartást is fizet, vagy a nő olyan sebtében menekült, hogy még erre sem tartott igényt? Ez pont elég lenne ahhoz, hogy kételkedjek benne, megfelel-e ez a férfi a 20 éves, naiv, akaratgyenge lányom mellé.
16/21 A kérdező kommentje:
12# Attól mert adok a szüleim véleményére 20 évesen az nem azt jelenti, h gyerekes a viselkedésem. Ők a szüleim és ha ők nem mondják meg a nézetüket,véleményüket akkor ki más? Nem tudom, h nálatok milyen a családi kapcsolat, tulajdonképpen nem is érdekel, de pl nekem a te viselkedésed nagyon arrogáns... Én nem tudok a szüleimre úgy nézni (ahogy te nézed őket az írásod alapján...ha nem így van akkor bocsi de így jön le) mint a bankfiókokra, akik csak arra jók, h az egyetemi életemet szponzorálják, adjanak a zsebembe egy kis pénzt, h a suli idő alatt ne halljak éhen, de ha a magánéletemről van szó, akkor arról nekik kuss legyen... Számomra ez a gyerekes felfogás, h te így veszed őket, csak azért mert orvosira jársz...És akkor? Nem hiszem h attól te vagy az Atya Isten :) Más már azt el is végezte, mégse gondol magáról ekkorát mint te:) (szintén elnézést, ha nem így van, de ismétlem: az írásod nagyon ezt sugalja...) A másik dolog nem is az, h tiltaná, mert perszehogy nem tudja megtiltani, de te tudsz úgy boldog lenni, h közben a szüleid nem tudnak veled örülni?! Ha igen, akkor irigyellek. "Sajnos" én nagyon családcentrikus vagyok és nem szeretem a veszekedést, vagy a feszültséget. Ők támogatnak, ők tesznek nekem ételt az asztalra és keményen dolgoznak azért, h nekem a jövőm sikeresebb legyen mint az övéké, és amíg nincs saját keresetem amivel eltudom magamat tartani, addig teljesen nem igaz ez a kijelentés, h "az én életem" épp ezért tettem fel ezt a kérdést... :) remélem eljutott és kiveszed belőle a lényeget! :)
2015. jún. 2. 15:40
17/21 A kérdező kommentje:
15# Sajnos jó a memóriája:)
Amúgy nem csinált semmit, a felesége elhagyta őt egy másik férfi miatt egyik napról a másikra, akivel azóta is együtt van és már neki is szült egy gyereket, de ez már mellékes... :)
2015. jún. 2. 15:43
18/21 A kérdező kommentje:
13# Ez csak bonyolítaná a helyzetet, úgyhogy a legjobb lesz inkább őszintének lenni :) A barátom tudja, h tudnak róla, de ezt nem kérdezte, h mit szóltak a korára vagy valami... :)
2015. jún. 2. 15:45
19/21 anonim válasza:
válasza:12 vagyok: Egy az, hogy nem gondolom magam az atyaúristennek, azért mert orvosira járok, és nem tudom, hogy ez az írásomból hol jött le :) Csak mert kicsit sem érzékeltettem veled ezt, te nem ismersz engem, és ennek megfelelően azt sem tudod, hogy mégis milyen ember vagyok. A másik az, hogy a szüleim nem bankfiókok. Ugyanis nem fizetik nekem az egyetemet, milyen meglepő :) A könyveket az én munkámból vettem meg, ösztöndíjas vagyok, és emellett dolgozom, a családi kasszába is befizetek, csak azért, mert hogy nálunk nem idilli a helyzet. A szüleim véleménye meg oké, hogy számít, de azt hiszem nem nekik kell ilyen dolgokban dönteni. Egyszerűen csak meg kell tanulni felnőni. Nem fogják mindig a kezedet fogni. Annak a válaszolónak meg üzenem, hogy nálunk láthatod, nem idilli a helyzet. Anyám mindenkin problémázik, ha milliomos lenne nekem és a nővéreimnek a pasija, az sem lenne jó neki. Ezek után meg ne haragudj, de nem fogok azon aggódni, hogy mit gondol róla. Minden egyes nap elmondja nekem, hogy a barátom egy suttyó, de elengedem a fülem mellett, ennyi. Nem ő van vele, hanem én.
20/21 A kérdező kommentje:
Na ugye, mégis csak másabb a helyzeted mint az enyém:) Te tudod magadnak biztosítani a dolgokat, én viszont a szüleimre vagyok hagyatkozva, ők biztosítanak nekem mindent, ezért nem pattoghatok azzal, h "az én életem". Igen, részben az én életem! De szerintem már kezdünk eltérni a témától :D Itt azon van a hangsúly, h nem szeretek úgy itthon lenni, h tudom, h haragszanak vagy neheztelnek rám a döntésem miatt... +1 dolog, h 10 évvel idősebb, de ráadásul gyerek is van és az +felelősség majd idővel nekem is, mert vele együtt kell őt elfogadnom és ahogy anyámat ismerem, ő alkalmatlannak fog hinni az ilyen típusú kapcsolatokra... Sajnos nagyon tud előre ítélni embereket. Ne haragudj, h így írtalak le, de sajnos az írásod alapján ez tűnt fel! :)
2015. jún. 2. 15:59
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!