Most mit tegyek?

Már annyira unom, h 19 vagyok és nincs és nem volt egy barátom sem. Pedig kedves lány vagyok és értelmes is, de már annyira bánt és elegem van belőle, hogy nem tudom h ki a nagy Ő. Úgy érzem h még a közelében sem vagyok az igazságnak. Én annyira szeretném, ha tudnék arról, h létezik nekem és szeret és ő is tudna rólam stb. ..Pedig biztos vannak egy páran, akiknek tetszek, de nem mondják meg, vagy azért mert nem vagyok menő vagy mert félnek...

Hát számomra ez elég lehetetlen helyzet. Pedig szerintem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Nem akarok itt ismerkedni. Inkább csak vigasztalásra szorulok és remélem egyszer szembejön velem az utcán és rám köszön és majd lesz valami... ha nem tudtok mást, megvigasztalnátok?