Miért nem tudok továbblépni? Lehet hogy nem is kell?

NAGYON SZÉPEN KÉRLEK TITEKET HOGY OLVASSÁTOK EL, HA HOSSZÚ IS, NAGYON FONTOS LENNE NEKEM.KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

19 éves lány vagyok, az a problémám, hogy nem tudom elfelejteni a férfit, akit mindennél jobban szerettem. 5 hónapja szakított velem, másfél éves kapcsolat után. Nekem minden téren ő volt az első, nagyon szerettem, és szeretem még mindig. Ő egy elég nyers modorú, és kissé agresszív férfi, de alapvetően jó ember.

Emiatt a kapcsolatunk is viharos volt, többször álltunk a szakítás küszöbén, de mindketten visszatáncoltunk. Durván bánt velem, megalázott, de mikor mégis rendes volt, akkor nagyon. Azt mondta szeret, és még arról is beszélt, hogy megváltozna a kedvemért. Drog problémái is voltak, nagyon alacsony volt az önbecsülése, emellett bipoláris depresszióval küzdött. Mindezek ellenére én mindent megtettem érte, szerettem, küzdöttem a kapcsolatunkért, vele képzeltem el a jövőt, remélve hogy jobbra fordulnak a dolgok.

Erre jött a hideg zuhany, hogy akárhogy próbálja, ez neki nem megy, nem tud megváltozni, és szeret, de nem szerelmes belém, éppen ezért nem akar bántani, vagy magával rántani, legyen vége.(közös barátainknak azt mondta, hogy soha nem szeretett)

Nagyon nehezen, de beletörődtem. Azt beszéltük meg, hogy tartjuk majd a kapcsolatot. Így is volt, két nap múlva hívott hogy legyen inkább csak szünet, és beszéljük majd még meg a dolgot. Mondanom sem kell, oda meg vissza voltam az örömtől. Így telt el két hét, nem találkoztunk, de rendszeresen beszélgettünk, úgy mint régen.

Aztán egyszer véletlenül kicsúszott a számon, hogy szeretlek. Erre kibökte, hogy ne várjam vissza, vége van. Ez után még beszéltünk néhányszor, és úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük a karácsony egy napját. Aztán az utolsó pillanatban azt mondta hogy ezt mégsem kéne, mert így sosem lesz vége, ne is beszéljünk többet, vagy legalábbis egy darabig semmiképp.

Ekkor én elég nagy hülyeséget tettem, öngyilkos akartam lenni, ami hajszál híján sikerült is. Tulajdonképpen ő mentett meg, mert írtam neki egy búcsőlevelet, e-mailban, amiből megtudta, hogy mire készülök. Ő szólt a mentőknek, és ő is talált meg, de erre én nem emlékszem, nem voltam magamnál.

Három hétig voltam kórházban, utána hívott egyszer, de kb fél percet beszéltünk, és azt mondta, hogy majd hív. Én vártam, vártam, de semmi. Erre írtam neki, az volt a válasz, hogy ne keressem többet. Egyszer ő írt aztán, pár mondatot beszéltünk, és azzal zárta, hogy nem hiszi, hogy még beszélünk. Most kb két hete írtam neki egy sms-t véletlenül, arra nagyon agresszíven reagált, nem hitte el, hogy félreküldtem, és megerősítette hogy ne írjak neki soha többet.

Én nem tudom elfelejteni, éjjel nappal csak ő jár az eszemben. Tudom hogy nem kaphatom már vissza, de jól esne, ha legalább néha, mondjuk havonta egyszer barátilag beszélnénk. Mindent próbáltam, ismerkedtem, új hobbiba kezdtem, belevetettem magam a munkába és a tanulásba, de semmi nem használ.

Keressem még, csak barátilag? Tudom hogy őt is megviselte a dolog, de nem tudom, most hogy érez. Valószínűleg utál, ami szintén nagyon fáj. Nem tudom mit tegyek, nem tudom feldolgozni a történteket, nem tudok elszakadni tőle.

Ti mit tanácsoltok? Mit tennétek a helyemben?

Előre nagyon köszönöm a válaszokat