SOS! Adjak szerintetek esélyt egy olyan fiúnak, aki betegesen féltékeny?

Szia!

Nem tudom, hogy azóta mi történt veled, az előző hozzászólásokat elolvastam ( azok ami nem veszekedés volt, hanem ténylegesen tanácsot adtak). Volt nekem hasonló kapcsolatom. Elején minden rendben volt, előzékeny, kedves volt. Majd ahogy telt az idő tesztelgetett engem, különböző gyerekes módszerekkel, amit betudtam még annak, hogy csak poénkodik, viccel mert úgy ismertem meg, hogy ilyen poéngyáros. Ám, ahogy teltek a hetek ez a beteges féltékenykedése előjött belőle, volt rá példa, hogy félreérthető szituáció volt, ez miatt bűntudatom is volt, hogy jaj biztos ez miatt ilyen. Megint teltek a napok már az volt a baja, ha barátaimmal is szeretnék lenni, nem pedig vele, de itt jött az, hogy ő is volt barátokkal, amit én nem sajnáltam tőle. Amikor már kezdtem rájönni, hogy mi is az ő baja, mi nem stimmel vele, próbáltam vele ezt megbeszélni, akkor őszintén elmondta, hogy igen tudja, hogy ilyen és meg fog változni. Fél napig újra kedves, előzékeny lett, majd megkérdezte mindig, hogy így jó e nekem? Én erre azt mondtam, hogy ne játszd meg magad, nekem az a fontos, hogy természetesen viselkedjen nem az, hogy eljátssza a dolgokat. Volt pár érdekes kijelentése, jelzője a barátaimra, családtagomra is, de családtagomra nem jelző, hanem inkább kijelentés: miszerint ő a másik szülőmnél is benyalja magát... Amikor nálunk voltunk, ő mindig a jobbik énjét mutatta, amikor már ketten voltunk teljesen kifordult magából. Voltak pár "beteges" megnyilvánulásai, amit most is bánt, hogy mért mentem bele az ő kis játékába, hiszen azt később úgy a fejemhez vágta, ahogy lehet... Mindent tudott rólam, telefonomat elején elkérte úgy nézte meg, de azzal a címszóval, hogy csak játszik... sms-t facebbok üzeneteket olvasott. Semmi olyan dolgot nem talált amire azt tudta volna mondani, hogy megcsalom. Ez volt a rögeszméje, hogy én tuti megcsalom, biztos van másvalakim. Elején is mondogatta de nem olyan gyakorisággal, elején még aranyosnak találtam, hogy ilyen. Vége felé már teljesen világos volt ami az elején nem esett le, kis naiv voltam. Amikor szakítottunk, és tudatosult benne, hogy nem fogunk mi már találkozni, engem elhordott mindennek, újra a fejemhez vágta a kis beteges dolgait, én próbáltam ezt lazán kezelni, nem felvenni, nyomasztott a dolog, meg hiányzott is ő. De túltettem magam rajta, és beláttam, hogy ez sehogy sem normális dolog. A végére pedig ide teszem, hogy azért volt annyira betegesen féltékeny mert neki volt más is, hátam mögött csinálta a dolgokat, és úgy gondolta, hogy én is megteszem ha már ő is. Ő tipikusan iskolapéldája az önbizalomhiánynak, alacsony önbecsülésnek. Mára minden kapcsolatot megszakítottam vele, már nem érdekel kinek mit mond, hogy én milyen voltam, hiszen a bizalmas dolgokat vágta még a fejemhez, ez sem érdekelt már csak menekülni, menni akartam tőle ami ösztönből jön. És igen, az ilyen emberek bántalmazzák a párjukat szerelemféltésből, és igen, lehet , hogy neked ez még imponál, hogy ilyen de majd tapasztalod, hogy ez nem a feléd irányult szeretet, hanem ez beteges dolog. Leírtam, hogy velem mi történt ez nem olyan rég volt, remélem segített ez! :)

Üdv