Tudtok nekem tanácsot adni az alábbi történetemre? Lent elmondom a történetemet röviden.

Először is: szerintem ezt ne nevezzük szerelemnek, te csak egy képet hajszolsz, akit elképzeltél magadnak. Ezzel a csajjal nem is beszéltél még, csak látásból ismered, mégis azt mondod, szereted, holott nem is ismered. Számtalanszor bebizonyította neked, hogy nem kimondottan gerinces, nem is kedves, ideje felébredni.

Valahol a rózsaszín lelkű tinilányokra emlékeztetsz, akik kiszúrnak maguknak egy elérhetetlen embert, akibe elképzelik a tökéletes partnert. Ez az ember minél távolibb, minél elérhetetlenebb, annál jobban szeretik. A helyzetet egy dolog oldja fel, amikor valamilyen módon közel kerülnek ahhoz az illetőhöz, mert akkor az álom apránként szürke valósággá válik, a félisten pedig gyarló emberré, hibákkal gyengeségekkel.

Szerintem neked ez a csaj egy menedék, a menekülés eszköze egy illúzióba a valóság elől. 2013-at írunk, azaz saját elmondásod szerint 8 éve hajtod ezt a csajt, szerintem pusztán azért, mert az álmaidban nem ér sérelem. Valójában ez a csaj már többször is beletaposott a lelkedbe, csak nem veszel róla tudomást, mert nem ő számít neked, hanem a nő, akit elképzeltél. Minél kisebb az esélye, hogy összejössz vele, annál jobban hajszolod, hiszen egyre biztosabb, hogy az illúzió nem törhet össze.

Javaslom, keresd a társaságát a csajnak. Ne írj neki ekkora szerelmes leveleket, mert csak elriasztod. Meggyőződésem, hogy ha elkezded megismerni, szép lassan egy szürke folt lesz az életedben, és tovább tudsz lépni.