Ti mit tennétek a helyemben? Nagyon el vagyok keseredve.

Előzmény:

A barátommal 1 hónapja vagyunk együtt, tehát alig ismerjük egymást.

Eléggé különbözőek vagyunk. Ő rosszfiú, én jókislány típis vagyok.

Ami történt:

Egyik este nagyon összevesztünk, már nem is emlékszem min.

Teljesen kiakadva vágott af ejemhez olyanokat, hogy "egyáltalán nem illünk össsze" "halálba idegeljük egymást" "hagyjuk ezt az egészet abba"

EZután sikerült nyugodtan megbeszélni a dolgot.

Ekkor ezek jöttek:

" nem tudja mit érez, még sosem volt szerelmes és nem is hisz benne ezáltal nem hiszi hogy most az" "legyünk inkább barátok" és hasonló dologk

Ezután kövekezett, hogy megbeszélük, hogy hagyjuk

De ezután jött az este, amit végigbeszélgettünk, hülyültünk ési mádtuk egymást.

Mondta, hogy ő szeretne velemlenni és nagyon jól érzi magát velem a nehéz pillanatok ellenére is.

Mondtam neki, hogy nem biztzosh ogy ez olyan jó ötlet, miután én többet érzek valószínűleg iránta mint ő énirántam

Erre ezt mondta: Ha mindketten imádjuk egymást és szeretnénk am ásikkal lenni, akkorm iért szakítsunk?

Bocsánat hogy ilyen hosszú lett, próbáltam nagyon tömören leírni az egészet.

Most együttvagyunk de nem tudom hogy mennyire helyes.

Nem megalázó ez, hogy tudja nagyon jól hogy én többet érzek?

Kérlek segítsetek és ne vágjátok rögtö rá hogy szakítsak vele mert ha ez olyan könnyű lenne akkor nem írtam olna ki ezt!

Tanácsokat, indokokat és érveket szeretnék kérni!

Nagyon szépen köszönöm előre is!