Szerintetek mit tegyek? Elvagyok keseredve.

Nem lehet, hogy csak dugni akarsz vele?

Melyik a jobb pasi?? Kivel jobb lenni? Miért?

Mi van meg ebben ami a másikban és vice versa?

Eseted azt bizonyítja, hogy nem lehet egy tartós párkapcsolatot a testi, érzelmi vágyakra alapozni. Az ilyen kapcsolatok olyanok, mint a homokra épített ház...

Szép dolog a szerelem, de nagyon könnyen elvakítja az embert és hazugságokra készteti. Azt hiszi a szerelmes, hogy sosem akar már elszakadni a megkívánt személytől, pedig az igazi elköteleződéshez józan megismerésre is szükség van. Ha tehát komoly, életre szóló kapcsolatot akarsz (egészséges, boldog családot), akkor végy erőt magadon, győzd le magadat, szerelmi vágyadat!

Nyilván azért szenvedsz ennyire a szerelemtől, mert eddigi kapcsolataidban is teljesen érzelmi vágyaid rabja voltál (mint általában a szerelmesek, "a mai fiatalok"). Hormonjaid annyira függőségben tartanak, hogy ha nem elégíted ki az irányításuk alatt álló ösztöneidet, akkor ilyen "elvonási tüneteid" vannak... Olyan ez, mint a drogok, a cigaretta, vagy az alkohol, vagy a rockzene, vagy a játékszenvedély, vagy a pornó (férfiaknál) stb. Nő létedre is meg kell tanulnod racionálisan gondolkodni, nemcsak intuíciók, megérzések alapján élni... Minden ember képes legyőzni, gátak közt tartani, "igába fogni" ösztöneit, bár ez hosszú erőfeszítés és tanulás által sikerülhet csak.

Mit tegyél? Célravezetőnek látom megpróbálni a fennálló kapcsolatod új alapokra helyezését. Élj tisztán, önmegtartóztatóan jelenlegi pároddal, ha úgy látod, esélyes a hitvesi elköteleződésre: ha 3 évig kritikus szemmel nézve is "megállja a sarat", akkor van esély a hűségre... Ha csak a szerelmeskedés meg a szex hozta létre köztetek kötődést, de a hormonoknál mélyebb lelki kapcsolat (azonos eszmeiség és morál) nem alakítható ki, akkor próbálkozz mással; akár az új "nagy ő"-vel... Ha nem akarsz "áldozattá válni", mindenképpen tekintsd alapnak a szenvedélymentes, józan kapcsolatot...