Van köztetek olyan aki eldöntötte, hogy nem akar többé párkapcsolatott és évek óta nincs is párja? Vagy múló állapot volt csupán ez az érzés?

Én eldöntöttem hogy egyedül élek,csak legyintettek rám,de már kezdik észrevenni hogy ha 25 évesen még egy ember sem volt mellettem,akkor tényleg úgy lesz amit mondok.

Szar lehet egy szülőnek azt látni hogy a fia nem csinálja tovább a bulit,de a mostani világ ennyit érdemel.

A másik meg hogy megkímélem magam a nagy pofára esésektől,ha jobban belegondolsz a legtöbb ember hozzáállásába akkor kiröhögöd azt a véleményt hogy 2 ember szépen együtt tud élni évtizedekig.Igen a mesekönyvekben sok ilyen van.

Egyet értek az előttem szólóval.Én is így vagyok vele.

Ha valaki így dönt azt tiszteletben kell tartani.

tudjátok fiuk...sokan mondták már, hogy nem lesznek szerelmesek...ohóóó élő példát tudok mondani...aztán nagyot nézett mindenki, hogy pont ő lett szerelmes??:) na igen..tudjátok, majd lesz egy lány, akiről le se tudjátok vakarni a szemeteket...aki elbüvöl a bájával, találékonyságával, vagányságával, határozottságával, kedvességével, mosolyával....stbstb...aztán majd az esküvön a pap előtt jól fejbekólintódtok és néztek nagyokat, hogy ejha....):):):):) sebaj, ha nem lesz igy...de kivánom, hogy majd legyen!:) a szenvedés ugyis csak rajtatok mulik...én is megfogadtam, hogy többé nem szenvedek egy pasi után se...nem is fogok...de ettől függetlenül jövöre férjhez megyek! :) rajtatok áll ill bukik, hogy hogy élitek meg...mennyire engedtek a fájdalomnak, feladjátok e a reményt (ha az), hogy legyen valaki olyan, akit megálmodtatok...ez mind-mind rajtatok mulik:) lehet hogy még bántani fognak párszor..nem mondom hogy nem...de hát....aki kockáztat, az lesz igazán boldog vagy mi...najóó...abbahagyom a hegyibeszédet:D:D:D

üdv

24L

Fiúk sürgősen változtassatok ezen a hozzáálláson!

Én egy 32 éves fickó vagyok . Soha nem volt senkim . Nem voltam randevún ,nem egy barátnőm sem .Furcsa a mai világban de így még intim kapcsolatom sem volt. Sokáig nem is érdekelt a téma mivel anyám annyiszor megalázott , hogy azt éreztem erre nincs ismét szükségem . Semmibe vett , soha nem lehetett rá számítani. Apám 12 éves koromban meghalt azóta csak papírom volt anyám . Vele nem tudtam semmit megbeszélni . sajnos kialakult bennem , hogy a nők az én személyes ellenségeim és nem teszem meg azt a luxust, hogy egyet is közel engedjek magamhoz.Teltek múltak az évek . Megsavanyodtam és unalmas lettem. Ma visszatekintve nincs mire emlékeznem .Volt nem egy és nem kettő aki nagyon tetszett de megráztam magam és elhitettem magammal nekem erre nincs szükségem . És igen , nagyon bánom , hogy nem vettem igénybe segítséget. Egymagam vagyok de mára ezen hogyan változtassak? Anyámmal a mindennapok pokol de nem mehetek el innen mert van más ember akiről gondoskodnom kell.Mára én már beletörődtem ebbe . Azaz próbálok beletörődni de nagyon nehéz amikor belegondolok mennyi minden maradt ki az életemből ezen a téren is . Manapság lassan rájöttem kell valaki az embernek aki várja , és meghallgatja és még szereti is.Így én már talán azt érzem , hogy késő és nincs már módom ezen változtatni. Összeszorított foggal kell ezen magam túl tenni mert ezenkívül vagy egy betegségem amire nincs gyógymód . Azaz a dolgok mai állása szerint ebbe bele fogok halni, kb 8 évem van hátra de nem tudni mennyire előrehaladott az állapotom mert nem a szokásos a lefolyása.Ez a másik tényező ami miatt nekem ez lett a részem mert nem akarok senkit szánalomból magam mellett tudni. Ne legyen egy beteg mellett pusztán szánalomból.

SZÓVAL FIÚK RENDEZZÉTEK LELKETEKET , KÉRJETEK SEGÍTSÉGET HA KELL . NE SZÉGYELJÉTEK IGÉNYBE VENNI MERT LESZ EGY PILLANAT AMIKOR MÁR TALÁN TÚL KÉSŐ!

ÁLLJATOK MIHAMARABB TALPRA , EZT TAPASZTALATBÓL TUDOM NEHOGY KÉSŐ LEGYEN !

nálam nem volt ilyen, még 5 év csalódás kudarc után sem, és megérte.

ma boldogan élek a férjemmel.

de a környezetemben van nem egy ember aki egyedül van. a nővérem 31 éves lesz és még soha nem volt pasija, az egyik barátnőmnek sem aki 27 lesz. utóbbinak csak nem jött eddig össze pedig próbálkozott. a nővéremről nem tudok hogy ez tudatos döntés volt e. nem lehet ilyesmiről beszélni vele, mert elzárkózik.

én azt mondom, próbáljátok meg, nem szabad feladni hogy boldogok legyetek valakivel aki szeret.

26/N