Lehet olyasvalakibe beleszeretni akit sosem láttál élőben?

Nekem volt hasonló.

Pont az esetem volt, ráírtam.

Párszor válaszolt, de aztán leszart, meg később összejött valakivel... szóval szerintem mindig jobb élőben az ilyesmit elintézni.

Úgy, hogy nem is beszéltek??

Kizárt, így nem lehet szerelembe esni, ahhoz minimum kommunikáció kellene.

#8 Régen én is így gondolkodtam, de az életem rá a példa, hogy mégsem így van. Mikor a feleségemmel először találkoztam, egyáltalán nem figyeltem fel rá, teljesen beleolvadt a környezetébe. Nem volt csúnya, de egyáltalán nem fogott meg a külseje. Viszont ahogy egyre többet beszélgettem vele, összebarátkoztunk, majd elkezdtem a belső jó tulajdonságait felfedezni a külsején, amik nagyon megtetszettek. Gondolok például arra, ahogyan csillog a szeme, amikor valami után lelkesedik, vagy amikor dühös rám, mert piszkáltam valamivel, de a dühön keresztül is valahogy dominánsabb, hogy szeret, és ez valahol nagyon vicces, vagy ahogy kiül az arcára a boldogság, ha másoknak segíthet. Tovább is folytathatnám, de a lényeg látszik: Ahogy egyre jobban megismertem, egyre szebbnek láttam, ma pedig már úgy gondolom, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon. És nem csak a lila köd beszél belőlem, mert azóta már jópár év eltelt, összeházasodtunk, majd már lassan egy éve gyerekünk is született.

Ezzel azt akarom mondani, hogy a belső és külső egyaránt fontos, de a külsőben csak azok a tulajdonságok számítanak, amik a belsőre utalnak. Tehát pl. ha ápolt vagy edzett a teste, az a belső jó tulajdonságait mutatja, ami a külsején tükröződik. Ugyanakkor azokat a tulajdonságokat nem tartom fontosnak, amiket az illető nem tud befolyásolni, mint például hogy mekkora a melle, vagy hogy szétállnak a fülei, vagy akár hogy kövér egy betegség miatt (nem pedig a lustasága miatt). Tehát nem ajánlom, hogy első látásra elutasítsatok valakit, csak azért mert valamilyen külső tulajdonsága, amiről nem tehet, nem egyezik a testideálotokkal.