Miért van, hogy sok házasságban a társak nem szerelmesek egymásba, ezért alig van tisztelet és érdeklődés?

Apámék egy kicsit hasonlóan élnek együtt. A második feleséggel nem mindig van tisztelet egymás irányába, de azért valahogy tartják a tűréshatáraikat.

Többi rokonról túl sokat nem tudok. Unokabátyám inkább egyedülálló, mint egy rossz házasság után újra legyen valakije. Egyik unokaöcsém sokat csalódik a nőkben, volt élettársa elég magas gyerektartásra kötelezte szétköltözés után.

Egy másik unokaöcsém a facebookos posztjai szerint pedig kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. Nekem sehogy nem akar összejönni a házasság, ami már nem is baj. Valahogy "félelmetes" vagyok a jelenlegi páromnak is.

Élettárs vagy lakótárs is lehet, hogy valaki ne legyen egyedül. (A házasság már a rendszerváltás után az idejét múlta.)

A házasság nem a szerelemről szól, ahogy régen sem. Elköteleződés, hogy ti innentől egy család vagytok, egymás legközelebbi hozzátartozói, anyagi és jogi egység, szövetség a világ kihívásaival szemben.

A szerelem elmúlik, és ez így természetes.

A tisztelet és az érdeklődés viszont nem, mivel ezekért kölcsönösen tenni kell.

Az elmúlás oka pedig többnyire az, hogy az egyik fél nem tesz érte.

Kifogott halat nem etetünk. Ugyebár...

Sokan tekintenek úgy a házasságra, hogy révbe értek, munka letudva, innentől mindennek magától kell működnie. Rosszabb esetben úgy vannak vele, hogy most már megfogta a másikat, nem lép ki olyan könnyen, ezért többet megengedhet magának. Sokaknak ilyenkor jön elő az igazi énje.

Nagymamám mondta, hogy régen az esküvő volt a startpisztoly, hogy innentől indul a maraton, a cél, hogy felneveljék a gyerekeket és békében megöregedjenek együtt. Ma a maraton az, amíg végre a kapcsolat eljut az esküvőig, amire úgy tekintenek, mint a célvonalra. Aztán elkezdik kipihenni a fáradalmakat. Szerinte ezért van annyi nem működő házasság, és valahol igaza is van. Csak idén két olyan ismerősöm vált el, akik 7+ éves jegyesség meg együttélés után házasodtak, aztán 2 éven belül válás.

(45N, 22 éve házas)

"Ma a maraton az, amíg végre a kapcsolat eljut az esküvőig, amire úgy tekintenek, mint a célvonalra."

Ez nagyon igaz szerintem. Ismerősi körben is hosszú kapcsolat után, simán 1-2 év után válás lett a vége. Gondolom itt az esküvő volt az a kitűzött cél, ami majd biztos megoldja a problémákat. Máshol a kisgyerek ugyanez.

"A szerelem elmúlik, és ez így természetes..."

Ez így van, de az ilyen kérdések alatt soha nem erről beszélünk amikor a szerelem hiányát emlegetjük, hanem arról amikor úgy áll össze két ember, hogy szerelem soha nem is volt! Azt légyszíves ne akarjátok már bemesélni senkinek, hogy ugyanaz a szeretet van két ember között ami a szerelemből enyhült, szelídült az idõk folyamán mint amikor soha nem is volt semmiféle szerelem két ember között! Egészen más minőség a kettő.

A rozsaszin kodos, pillangos erzes lehet, hogy elmulik, de ez csak a kezdeti rajongas idoszaka, es nem is minden kapcsolatban van meg.

En evek utan is szerelemmel szeretem a paromat, nem “csak” szeretettel. Ismerek tobb ilyen part is es naluk sem mult el a szerelem.

De ha valaki ezt a hormon gozos allapotot tartja szerelemnek, az jo, hogy csalodni fog, ket evig birja a szervezet fenntartani ezt az allapotot.

6, tökéletes példa vagy arra, amit írtam a 2. válaszomban. Hiába teszed oda, hogy 22 éve házas...na de milyen áron. Neked ez a legfontosabb, hogy elmondhasd, hogy házas vagy és mennyi ideje. De az, hogy azt milyen minőségben élted meg, úgy tűnik csak másodlagos. Tisztelet és érdeklődés? Komolyan, neked ennyi elég? Ezt még egy jó ismerős felé is produkálja az ember. Azért a házastárs felé többnek kellene lennie.

Az, hogy régen mi volt, sohasem jelent jó hivatkozási alapot, régen volt rabszolgaság is, meg az asszonyt agyonverni is teljesen rendben volt ha az "nem tudott viselkedni".

Pontosan ezért kellene már meghaladni azt ami régen volt és erős érzelmi alapon dönteni a másik mellett, nem agyból, racionálisan kötelezni magad rá, csakhogy elmondhasd hogy házas 22 éve. Igazából ez csak egy statisztikai adat lesz számodra, semmi több, az életminőségedről, valódi boldogságodról nem árul el semmit.

A szerelem elmúlik kifejezést sem értik sokan. Ez nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve átváltotok lakótársakká, vagyonközösséggé és fogakat összeszorítva már pedig akkoris kihúzzuk együtt. Az egészéges kapcsolat lényege, hogy nélküled is tudnék élni, de nem akarok. Tehát önszántadból, nem házastársi kötelességből maradsz a másik mellett, mert jelentős mértékben hozzátesz az életedhez, szabadabb vagy vele, mintha egyedül lennél.

A többi okfejtés is megintcsak úgy hangzik, mint valami magunkra erőltetett dolog, amit muszáj végigcsinálni, pedig senki nem kérte, senki nem kötelez rá. Nem ti vagytok a házasságért, hanem annak kéne lennie értetek...