Hogy vészeltétek át a viszonzatlan szerelmet? 25/F

Nekem viszonzatlan szerelmem csak olyanok voltak amik pl.plátóik csak.

Azt ugy éltem meg ha láttam valahol focizni vagy utcan egy pillanatra is akkor boldog voltam, róla sutyorogtam meg ilyenek.

Volt akinek tiniként irtam levelet is(papiron, odaadta másik oszttárs neki) es lesz.rta, aztán meg erre írtam búcsúlevelet is hogy lemondtam róla akkor, legyen boldog.

Aztán összejottem olyan pasikkal akik oda is állnak elém bemutatja az életét megfogja a kezem is meg is csókol es nem ilyen mamlasz.(az a srác felnőve elmondta hogy tiniként még azt se tudta mit kezdjen a helyzettel)

Azóta nem volt több plátói szerelmem akibe annyitol szerelmes lennék hogy pl látom focizni.

Már nagyban függ a szerelmem attol hogy mit kapok en a sráctol(törődés figyelem szeretet kötődés vagy pont ellenkezőleg, levegőnek néz flegmázik a bnőmre hajt vagy bármi)es persze a kulső is nagyban számít.

Már meg se nyílok olyanoknak akiknek nem tetszenek vagy a szándékai, vagy a hozzáállása, vagy az hogy nem ragaszkodik kötődik, vagy neki mindegy melyik csaj valamelyik csak bejön, vagy szexre megy vagy ezt is úgy, hogy a nevem se tudja de szex meg kéne, vagy első randi neki az hogy menjek fel hozzá, stb.

Ezek meg se mozgatnak bennem semmit akarmilyen überhelyes is lenne.

Jött egy még jobb..bár nem akarlak elkeseríteni,de mondjuk nekem 2 évbe telt..

Ez egy lassú folyamat lesz,általában hullámzó érzésekkel, hol könnyebb lesz,hol nehezebb,de végül elmúlik.Ez ilyen.De kb minden ember àtéli ezt..neked is menni fog.

Minek "ppszterekbe" szerelmes lenni

Kb igy.

Sehogy. 2 éve lesz, hogy megismerkedtünk. Az a baj, hogy ő egy személyben megtestesít mindent, amit valaha is kerestem, amire vágytam, és úgy hat rám, ahogy soha senki nem volt képes, olyan érzéseket ébresztett bennem, amikről azt hittem, bennem nincsenek is meg. Későn találkoztunk, ő házas, 2 kisfia van, és teljesen biztos, hogy semmi nem lesz köztünk. Csalódnék is benne és a saját emberismeretemben, ha mégis átlépne egy határt.

Már ismerkedni sem tudnék. Azt érzem, hogy én itt megálltam... megtaláltam, akit mindig is szerettem volna, nem kell más. Senki nem érhet a nyomába sem, nincs még egy pontosan ugyanolyan, mint ő, én másmilyet meg nem akarok. És nem vagyok fiatal, 30+...